Hegyi András: Jézus a Krisztus
A teológia tudományában csak kevéssé járatos olvasó számára is evidencia, hogy már a keresztyénség első századaiban a Krisztus személyéről szóló viták következtében a „Krisztologia” lett a legkidolgozottabb fejezete a keresztyén teológiának. Az apostoli atyáknak különleges adottságuk volt az Atya és a Fiú viszonyának és Krisztus kettős természetének a finom meg- különböztetésére, illetve mindezek árnyalt megfogalmazására. Krisztus „egylényegű az Atyával”, „kettős természetű”, vagyis isteni és egyben emberi személy, „született, de nem teremtmény”, „öröktől fogva született”, „valóságos Isten a valóságos Istentől”, „Is- tensége szerint örökkévaló, emberi természete az idők teljességében jelent meg”.
Az emberré lett Isten Fia
Mi emberek nem tehetjük vizsgálat tárgyává a Szent- háromság egy örök Isten személyét. Ez nem csak merész, hanem egyben ostoba próbálkozás lenne. Kik vagyunk mi, hogy úgy véljük: bepillanthatunk az Örökkévaló Isten „magánjellegű” titkaiba. A tel- jes Szentháromság egy örök Isten minket, embereket vizsgál és szólít meg, méghozzá teljes egységben, és mi nem idézhetjük magunk elé vizsgálódásunk tárgya- ként az Istent. Mi csak gondolkodhatunk arról, hogy is van ez? Milyen kapcsolat fűzi az Atyát a Fiúhoz, és megfordítva: a Fiút az Atyához? Hol van ebben a kapcsolatban a Szentlélek szerepe?





