Hitvallásunk

A Bibliáról

Hitünk a Biblián, mint Istennek a Szentlélek által ihletett, tévedhetetlen igéjén, alapul (1Kor 2,13; 1Thessz 2,13; 2Tim 3,16; 2Pt 1,19-21). Ezért arra törekszünk, hogy «a teljes Írást», amit Isten igéjében ránk bízott, töretlen hittel terjesszük (Mt 28,18-20; ApCsel 20,27).

Mivel hisszük, hogy a teljes Bibliát Isten ihlette, hisszük azt is, hogy a még be nem teljesedett bibliai próféciák biztosan beteljesednek úgy, ahogy azt Isten megígérte (Ézs 46,9-10; 55,11; Mt 5,17-18; Róm 3,3-4; 11; jel 22,6-20).

Hisszük, hogy a Biblia a maga egyszerű, világos kijelentéseivel megérthető és megmagyarázható (Zsolt 33,4; Jn 5,31-47; 2Tim 3,14-17; Jel 1,3). Ezért azt is hisszük, hogy a bibliai próféciákat szó szerint kell értelmezni, azt jelentik, amit mondanak, és semmilyen jelképes jelentéssel nem ruházhatók fel (Jel 21,5; 22,6). Hisszük, hogy a Biblia megértéséhez nem szükséges semmilyen magasabb ismeret vagy értelmezési jártasság, mert a Szentlélek elvezet az igazság megismerésére (Jn 7,17; ApCsel 1,8; 1Kor 2,7-15).

Istenről és az emberről

Isten igéje alapján hisszük, hogy csak egy igaz, örök és tökéletes Isten létezik, aki minden dolgok Teremtője — így a mi világunké is, amelyet Isten hat nap alatt teremtett (1Móz 1-3; 5Móz 6,4; Ézs 45,5-7). Hisszük, hogy Isten lényében egy és örökké három személyben létezik, ezek Isten, az Atya, Isten, a Fiú és Isten, a Szentlélek (Mt 28,19; 1Kor 12,4-6; 2Kor 13,13).

Hisszük, hogy az embert Isten a saját képmására teremtette, férfinak és nőnek (1Móz 1,26-2:25; Jak 3,9). Isten a házasságot férfi és nő egyesüléseként alapította, és azt a küldetést adta nekik, hogy uralkodjanak a földön és sokasodjanak. De az első ember bűne halált hozott a világra, és azóta a bűn mérge minden emberre átöröklődött. Ezért sok tekintetben ellenállunk a teremtés rendjének és Isten akaratának. Gonosz gondolatainkkal és tetteinkkel magunkra vonjuk Isten haragját (1Móz 2,16–17; Róm 1–3; 5,10, 19; Ef 2,1–3; 4,22; Jakab 4,4).

Hisszük, hogy Isten örökkévaló Fia emberré lett, szűztől született, a Szentlélektől fogantatott – és ezért mentes az eredendő bűntől (Ézs 7:14; Mt 1,23; Lk 1,35; Róm 5; Gal 4, 4) . Teljesen Istenként és teljesen emberként bűntelen életet élt, és magára vette a világ bűneit a Golgota keresztjén (2Kor 5,21; Fil 2,6-11). Feltámadása bebizonyította isteni fiúságát és azt, hogy az Isten, az Atya elfogadta áldozatát (Róm 1,4). Felment a mennybe, és most az Isten jobbján ül (Mk 16,19), ahol szószólóként és főpapként tevékenykedik megváltottjaiért (Zsid 4,14; 1Jn 2,1).

 A megváltásról

Hisszük, hogy minden ember — akár zsidó, akár nem zsidó — egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által és csak kegyelemből  békélhet meg Istennel, és csak így üdvözülhet (ApCsel 4,12; Róm 3,21-31; 5,1-11; Ef 2,1-10).

Hisszük, hogy mindazok üdvözülhetnek, akik hittel az Úrhoz kiáltanak, és vallják, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus,bűneikért meghalt a kereszten, megváltásukért feltámadt a halottak közül, és elfogadják Őt életük Urának(ApCsel 2,21; Jn 3,16; Róm 1,1-7.16-17; 10,9-13; 1Kor 1,18; 2Kor 5,21).

Hisszük, hogy Isten minden embert üdvösségre teremtett (Ez 18,23; Róm 11,32; 1Tim 2,4; 2Pét 3,9). Az ember csak Isten munkája által térhet meg (Mt 11,27; Jn 3,27; 6,44, 65; 1Kor 12,3), de szabad akaratából kell eldöntenie, hogy elfogadja-e Isten megváltó kegyelmét (Mk 16,16; Lk 9,23, Máté 23,37; 1Thessz 1,9). Isten öröktől fogva mindentudásával előre látta azokat, akik megtérnek, és mindenkit üdvösségre szánt (Róma 8,29-30). A világ megalapítása előtt Isten mindenkit kiválasztott Krisztusban, hogy üdvözüljön, mindenkit, aki hozzá fordul (Ef 1,4-től).

Hisszük, hogy a kegyelemből való hit általi megváltással mindenki azonnal újjászületik Krisztusban az örökkévalóságra, és elpecsételődik a Szentlélekkel. Krisztus örököstársaként pedig mindenki számára, akit Isten üdvözített, biztosított a mennyei örökség(Jn 3,3-7; 10,27-29; Róm 8,17; Ef 1,3-14; 2; Tit 3,5).

Hisszük, hogy mindenki, aki Krisztusban megváltott, Isten által teljesen megigazult és megszentelt (1Kor 6,11; Ef. 1,4). A megváltottak részesülnek Krisztus igazságában (1Kor 1,30), mert Krisztus magára vette és megfizette a megváltottak minden bűnét és vétkét (2Kor 5,21; Kol 2,13-15; 1Pt 2,24). Még ha a megváltott személy már teljesen megszentelődött Isten előtti pozíciójában (Zsid 10,10.14), akkor is arra hivatott, hogy a gyakorlatban törekedjen a megszentelődésre (1Thessz 4,3; Zsid 12,14; 1Pt 1,15), elhívásához (Ef 4,1-től; vö. Róm 12,1-től), Isten képéhez ésteremtési rendjéhez méltóan a Szentlélek templomaként éljen (1Kor 6).

A Gyülekezetről és Izraelről

Hisszük, hogy minden megváltott keresztény a Szentlélek által tagja Krisztus testének, a világ alapjainak letétele előtt kiválasztott Gyülekezetnek (1Kor 12,12-13; Ef 1-2).

Hisszük, hogy Isten a helyi gyülekezeteket arra rendelte, hogy a keresztények istentiszteletre, a közösség ápolására és tanításra gyűljenek össze, és szolgálataikon, valamint ajándékaikon keresztül dicsőítsék az Urat, szolgálják a Gyülekezetet, és terjesszék az evangéliumot az egész világon (Mt. 28, 18-20; Mk 16,15; ApCsel 2,42; 14,23.27; 1Kor 11,18-20; Ef 3,21; 4,7-16; 1Tim 3,15; 2Tim 2,2; Tit 1,5; Zsid 10,25).

Hisszük, hogy Jézus Krisztus Gyülekezete újjászületett zsidókból és pogányokból áll (Gal 3,8; Ef 2,11-18; Kol3,11), és Isten népe (Róm 9,26; 1Pt 2,9-10). De azt is hisszük, hogy a Gyülekezet nem egyetlen népe az Úrnak. Hisszük, hogy Isten nem vetette el Izrael nemzetét (Jer 31; Róm 11), hanem csupán félretette, amíg aGyülekezet teljes számban be nem telik.

Hisszük, hogy Isten már ma összegyűjti Izrael népét hazájába (Ez 22,17-22; 36,22-24; 37,1-13). Izrael Állam létrejötte 1948-ban azt mutatja, hogy az évezredes prófécia beteljesedik (vö. Ézs 11,11-12; Sof 2,1-2). Hisszük, hogy amikor Jézus dicsőségben visszatér, Izrael népe elismeri Őt Messiásaként, üdvözülni fog, és megkapja azokat az ígéreteket, amelyeket Isten az Ószövetségben adott neki, és amelyek még nem teljesedtek be (Ézs, Jer, Ez, Zak stb. vö. Jel 21,5-6).

Hisszük, hogy az Úr visszajöveteléig lelki értelemben csak azok a zsidók «igazi zsidók» és «Isten Izráele», akik kegyelemből üdvözültek a Jézus Krisztusba vetett hit által (Róm 2,17-29; 5,11; Gal6,16). Ők egyek Krisztusban a nemzetek hívőivel, és a Gyülekezet lelki népéhez tartoznak (Ef 2,11-18).

Az angyalokról

Hiszünk Isten szent angyalainak és a bukott angyaloknak, nevezetesen Sátánnak és démonainak létezésében. Minden angyal teremtett lény. Magasabb rangjuk van, mint az embereknek, ugyanakkor nem szabad káromolni, de imádni sem őket (Ef 6,12; Zsid 1,6–7, 14; Júd 8–9; 2Pt 2,10–11; Jel 5,11-14 ; 19,10;22,9).

Az utolsó dolgokról

Hisszük, hogy mindenkinek meg kell halnia (Zsid 9,27); kivéve azokat, akik elragadtatnak. A halál után a megváltott lelke azonnal Jézus jelenlétébe kerül (Fil 1,23), aki pedig nem hitt Krisztusban, a halottak birodalmába jut (vö. Lk 16,19-26).

Hisszük, hogy Jézus Krisztus egy napon visszatér, és Gyülekezetét elragadja a felhőkön át. Azok, akik meghaltak, feltámadnak, és akik még élnek, átváltoznak. Minden keresztény feltámadási testet kap, Krisztus ítélőszéke elé áll, ahol megítéltetnek cselekedetei, és örökké Krisztussal lesz (Jn 14,1-3; 1Kor 3,11-15; 15,51-53; 2Kor 5,10; 1Thessz 4,15- 5.11). Tudásunk és ismereteink alapján hiszünk abban, hogy az elragadtatás az Úr napja előtt megtörténik (1Thessz 1,10; 4,16-5,11; Titusz 2:13), és bármikor bekövetkezhet.

Hiszünk abban, hogy az elragadtatás után egy keresztényellenes világuralkodó fog megjelenni, aki hamis békeszövetséget köt Izraellel, és ezzel előkészíti az Úr napját (Isten ítéletét) (Ézs 13,9-től; 28,14-29; Dán 9,27; 2Thessz 2,3-tól). Ez idő alatt Isten kiönti haragját a földre, és felkészíti Izraelt Jézus dicsőségben való visszatérésére (Jer 30,7; Dán 9,24-27; Jóel 1-2; Sof; Mt 24,15-31; Mt 25,31- 46; 2Thessz 2,7-12;Jel 6-19).

Hisszük, hogy az Úr napjának végén az Úr Jézus Krisztus nagy hatalommal és dicsőségben tér vissza Gyülekezetével és angyalaival együtt, és megítéli a nemzeteket és Izraelt (Ez 20; Mt 25; Júd 14; Jel 19). Izrael felismeri Megváltóját, és üdvözül (Ézs 59,19-20; Ez 21,30-32; Zak 14). Az Úr Jézus ezeréves uralmat vezet be ezen a földön a nemzetileg és szellemileg helyreállított Izraelben, Jeruzsálemben (Jer 31,31-34; Dán 7,17-22; Mt 25,31; Jel 19,11-16; 20, 1-7). E messiási uralom által minden, Izraelnek adott ígéret beteljesedik (Róm 11,1-2).

Hisszük, hogy Sátán és bukott angyalai (démonai) megkötözve töltik el Jézus Krisztus ezeréves királyságának idejét. De végül szabadon bocsáttatnak, hogy megtévesszék a föld nemzeteit (Jel 20,7-től). Krisztus tűzzel vet véget lázadásuknak, majd Sátán és angyalai a tűz tavába, a pokolba vettetnek (Mt. 25,41; Jel. 20,10). Akkor mindazok az emberek, akik a Krisztusba vetett hitet megtagadva nem üdvözültek, feltámadnak, Isten ítélkezik felettük cselekedeteik szerint, és örök büntetésként a tűz tavába vettetnek (Jel. 20,11.15).

Hisszük, hogy mindezek után a régi ég és a régi föld felbomlik (2Pt 3,10; Jel 20,11). Isten új eget és új földet teremt, amelyekben igazság lakozik, és Isten együtt él minden kor megváltott népével (Ef 5,5; Jel 21-22). A mennyei Jeruzsálem leszáll a mennyből (Jel 21,2), és Jézus Krisztus átadja az országot Istennek, az Atyának (1Kor 15,24-28). Akkor az összes megváltott feltámadási testben feltámadt Urukkal örökké élni fog az újjáteremtett földön.