Philipp Ottenburg: Mikor kezdődik a nagy nyomorúság?

Amikor a nagy nyomorúság kezdetéről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a központi útmutatást, amit a Jelenések 4. és 5. fejezetében találunk a mennyei trónussal, a mennyei átadással és a mennyei végrehajtással kapcsolatban. – Értelmezés tekintettel korunkra és életünkre.

Először is tisztázzuk azt a kérdést, mi a nagy nyomorúság? A Biblia a nagy nyomorúságot az Úr napjaként ismeri. Gyakran nevezzük Jákób nyomorúságának, mert ebben az időszakban Izrael ítéltetik meg, ugyanakkor a különböző bibliai részek szerint a nemzetek világa is. A nagy nyomorúság Isten üdvtervének ítéleti szakasza, amely Krisztus visszajövetelével ér véget. Ezt követi királyságának megalapítása Izraelben és Izraellel.

A Biblia ezt a napot a nyomorúság vagy a sötétség napjának, a harag, a pusztulás napjának nevezi. Szörnyű nap lesz, amely azonban a Gyülekezetet, Krisztus testét nem érinti. Ti és én, mint Jézus testének tagjai, el vagyunk pecsételve a Szentlélekkel. Már keresztre lettünk feszítve Krisztusban és Krisztussal, meghaltunk és feltámadtunk Urunkkal, és a mennyekbe vitettünk vele. Gondoljunk csak a római levél csodálatos tanítására, valamint Pál többi levelére.

Ennek ellenére sokakban továbbra is felmerül a nyugtalanító kérdés, hogy nem kezdődött-e már el a nagy nyomorúság? – Főleg annak a sok rémisztő dolognak a fényében, ami jelenleg a világban történik, mint például a terroristák által Izrael ellen elkövetett szörnyű bűntett. Ma megőrült az idő! Egyre világosabbá válik a politikusok és általában az emberek elvakultsága. Minél távolabb kerül az ember Istentől, annál rosszabb lesz. És annak ellenére, hogy a Gyülekezetet Krisztus testeként ismerjük, sok hívő fél, és aggódik e kérdés miatt. Sőt, egyesek még attól is tartanak, véletlenül tévedésből megkapják az antikrisztusi jelet.

Így eljutunk ahhoz a kérdéshez, hol tartunk tehát most.

Amikor a nagy nyomorúságról beszélünk, elsősorban a kezdetét akarjuk meghatározni. Egyesek úgy vélik, akkor fog kezdődni, amikor kiderül, ki az Antikrisztus. Mások szerint akkor veszi kezdetét, amikor az Antikrisztus békét kezdeményez, és béke lesz a Közel-Keleten. Sorolhatnánk még a nagy nyomorúság kezdetéről kialakult véleményeket: ha teljessé válik a kontroll, amikor nagy szenvedés zúdul a földre, különös erősségű földrengések lesz, ha totális  káoszba süllyed a világ …

Elgondolásunk és értelmezésünk ebben a kérdésben lehet helyes, bizonyos mértékig helyes, vagy egyáltalán nem az. Ha megnézzük ezeket a feltételezéseket és gondolatmeneteket, azt látjuk, hogy mind a földdel kapcsolatos. És még mindig kérdéses, mi a nagy nyomorúság tényleges kezdő jele? Mi lehet a döntő motívum? A következőkben arra szeretnénk összpontosítani, hogy mi az igazán központi kérdés e tekintetben. Az esetlegesen felmerülő bizonytalanságok ellenére egy dolog nagyon világos. És ez lesz az, ami nagy bátorítást jelent majd a hívőknek a gyülekezeti korszak után, ami nyugodttá és állhatatossá teheti őket. Ez adhat ma is békességet, amikor nyitott kérdéseink vannak a jelen zűrzavarában.

A Jelenések könyve leírja a nagy nyomorúságot, az ítéletnek ezt a szakaszát, a 6. fejezettől kezdve, a 19. fejezetben pedig Krisztus láthatóan visszatér. De mielőtt a nyomorúság ítéletei elkezdődnének, az egészet egy előkészítő látomás vezeti be, amely magába foglalja a 4. és 5. fejezetet is. És itt szeretnénk a feltett kérdésekre vonatkozóan egy kitérőt tenni. Ezzel valóban kissé előre haladok, de ez fontos, ha helyesen akarjuk besorolni a nagy nyomorúság tényleges kezdetét.

A mennyei trón

Ha valami történik az angol királyi családban, azt mindig hatalmas felhajtás kíséri. Károly király megkoronázását például mintegy 7 millióan nézték a német televízióban. És a becslések szerint jó 300 millió ember látta világszerte. Ugyanakkor a királyi családnak gyakorlatilag alig van befolyása.

Ennek kapcsán feltehetnénk a kérdést, vajon ugyanilyen óriási-e az érdeklődés a mennyei trón iránt is. Mit gondolunk Krisztus megkoronázásáról? A Jelenések könyvében az élő Isten betekintést enged népének a saját tróntermébe. Elhúzza a függönyt a trónja előtt, belépünk Isten magánéletébe. Sokkal nagyobb betekintést enged Isten a tróntermébe, mint az emberi királyok és elnökök a sajátjukba. Soha nem kapunk ilyen hozzáférést a Fehér Ház vagy a Buckingham-palota ovális irodájához. Minden tévéadónak be kellene számolnia erről, és mindenkinek követnie kellene! Pontosan ezt szeretnénk most tenni:

«Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük.” Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki» (Jel 4,1-2).

Miután János megírta a gyülekezetekhez szóló leveleket, meglátta ezt a nyitott ajtót a mennyben. Hallotta Jézus Krisztus hangját. Az Úr mutatni akart neki valamit. Ez azt jelenti, hogy átfogóan le kellett írnia mindazt, ami a jövőben történni fog. Isten előre megmutatja a jövőt. Isten tróntermének perspektívájából semmi váratlan nem történik. Istennél nincs véletlen, önkény, nincsenek kontrollálatlan dühkitörések.

János megkapja a fent említett előkészítő látomást a közelgő nagy nyomorúságról. Isten mindent előkészít, aminek meg kell történnie. A kell ige, amely elengedhetetlen szükségszerűséget jelent, Isten tervének pontos, törvényszerű megvalósulását fejezi ki.

«Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki» (V. 2). A napi sajtót olvasva, a közmédia híreit látva hatalmába keríthet bennünket a félelem. Amikor a földi királyokra nézünk, csak zavart, összevisszaságot látunk. Úgy tűnik, mintha a bírák kora ismétlődne: mindenki azt csinál, amit helyesnek lát. Ez sokakban a bizonytalanság érzését kelti, és felveti a kérdést, hogy nem kezdődött-e már el a nagy nyomorúság? Úgy tűnik, a világ darabokra hullik. A bírák idejében Izráelnek nem volt királya. Anarchia uralkodott… világunkban is úgy tűnik, az anarchia mind nagyobb teret hódít, és a trón üresen áll. De …

Ha a menny felé nézünk, nyugalom tölti el szívünket, ugyanis «a trónuson ült valaki.» Ő fenségével betöltötte a mennyet: «Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak» (Jel 4, 3).

Szinte úgy tűnik, mintha a drágakövek tűzlángként ragyognák be a trónon ülőt. Nem Krisztus az, aki ott ül, hanem maga Isten, az Atya –  Isten lélek, és János egy képet, hasonlatokat használ, hogy valahogy leírja, amit lát.

Drágakövek… Ahhoz, hogy Istent szavakba foglalhassuk, a legdrágább dologra van szükségünk a földön: drágakövekre, amelyeken keresztül minden tündöklő és tűzlángként jelenik meg. Más bibliai részekből tudjuk: Isten megemésztő tűz, féltékeny Isten, aki nem tűr bűnt és tökéletlenséget.

A szivárvány olyan, mint a smaragd… A smaragd zöld. Ez jelezheti az ítéletek által hozott békét, ahogyan a szivárvány is azt hirdeti Noé kora óta, hogy a földet többé nem fogja özönvíz elárasztani.

Isten maga ül a trónon. A sok zűrzavarban, amikor azt gondoljuk, hogy minden csak anarchia, amikor mindenki azt teszi, ami a saját szemében helyes… ott ül Isten a trónon. Őt békesség veszi körül, a zöld szivárvány. E békesség elérése a végső célja. Jánosnak mindent megmutat, aminek meg kell történnie, hogy ez létrejöjjön.

Az apostol ezután megpillantotta a 24 vént a trón előtt: « A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona» (V. 4).

A fehér ruhák igazságosságukról és tisztaságukról beszélnek, az arany koronák azt jelzik, hogy győzelmet arattak. Ezek a vének mennyei teremtmények, és tróntartókként Isten trónja körül még a mennyei lények fejei is. Papi és társuralkodói minőségben végigkísérik Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának eseményeit a Jelenések könyvében, ahol tizenkétszer említik őket. Emlékeztetnek a Dávid által alapított 24 papi rendre is, amelyek az itt ábrázolt mennyei valóság előképei lehettek (1Krón 24,7-19).

Istennél minden a legapróbb részletekig meg van szervezve. A mennyben hierarchia érvényesül hozzáértő személyzettel és tisztességes nyertesekkel. Minden kiegyensúlyozott és jól szervezett rendben működik. Amikor a nagy nyomorúság szót halljuk, káoszra gondolunk. De Istennél minden az Ő  elrendelése szerint és céljának megfelelően történik.

Az 5. versben láthatjuk, hogy a trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések. A villámlás, a hangok és a mennydörgés haragos ítéleteket képviselnek. A villámlások a Bibliában azt mutatják, hogy az ítélet egy pillanat alatt hirtelen fog megtörténni. Az 5Mózes 32 az Úr kardjának villámáról beszél. A Bibliában gyakran találkozunk mennydörgéssel, ami Isten ítélő hangjának jele (Zsolt 77,19).

Isten az ítélet trónján ül.

És akkor a trón előtt – és ha egy lépcsőfokot képzelünk el, akkor alatta – ott van az üvegtenger, mint a kristály. Ez az üvegtenger a trón lábánál valószínűleg az Isten előtt elterülő nemzetek világát szimbolizálja. «Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása!» (Ézs 17,12). A Biblia szimbolikájában a tenger gyakran a nemzetek világát jelenti. És általában a viharos tenger a tomboló népek képe, de itt nem tomboló, hanem üvegtengert találunk. A Jelenések 15,2-4-gyel összehasonlítva ez a tenger az Istent imádók tengere, azoké, akik nyugalomra leltek Isten trónja előtt.

Isten uralkodik mindenen, és megvalósítja céljait egészen a sikeres befejezésig. Továbbá a tenger üveg jellege azt jelzi, hogy Isten kristálytisztán lát. Semmi és senki nem rejtőzhet el előle.

Lehet, hogy igazságtalanul rossz színben tüntetnek fel bennünket, hamis feltételezéseket terjesztenek rólunk. Isten azonban látja az igazságot! Azt is látja, ha odaadóan szolgáljuk, amikor más nem is veszi észre. Mindent kristálytisztán lát. Ezért jön el a nagy nyomorúság igazságos ítélete.

A következő versekben megjelenik a négy élőlény: «A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított» (Jel 4,6-7).

Mit is jelentenek ezek a lények? A Bibliában a 4-es szám a teremtés, ill. a föld teljességét jelöli. Négy evangélium írja le Jézus földi idejét. A Biblia a föld négy sarkáról beszél. A Dániel 2 négy nagy világbirodalmat tár fel, amelyek a nemzetek idejében zajló eseményeket reprezentálják.

Ezek az élőlények valószínűleg angyalok, nevezetesen kerubok. Hat szárnyuk van, és a 6-os szám az emberek száma. A kerubok kifejezést sok lényként is lehetne fordítani. Az Isten trónja alatt vagy körülötte a teremtést ábrázolják. Ezzel a négy élőlénnyel az egész földi teremtés mindig Isten színe előtt áll.

 És ami rendkívül érdekes: a Jelenések 6,1-től olvasva látjuk, hogy ez a négy lény aktívan részt vesz a pecsétek ítéleteinek irányításában. Az ítéletek alatt is imádkoznak, mert az egész teremtés gondját, óhaját képviselik. A teremtett világ nyög és sóhajtozik a romlás és a bűn terhe alatt (Róm 8,23). Az ítéletek következtében megtisztul a föld a gonoszságtól és megszabadul minden nyomorúságtól. Ez végül egy dicsőséges befejezéshez vezet, amely a Jelenések 4-ben leírt imádatban és a dicsőítésben éri el csúcspontját.

A teremtett világ imádatát és dicsőítését a vének hódolata fejezi ki, akik koronájukat a trón elé téve mondják: «Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett!» (V. 11).

A menny uralkodik. Ez az, amit a Jelenések könyvének 4. fejezete olyan lenyűgözően mutat be. És nem a föld, sem az emberek, sem háború, sem önkény, sem véletlenek, sem természeti katasztrófák… Nabukodonozornak, aki a bibliai próféciákban a nemzetek büszke és gőgös világának képviselője, fel kellett ismernie, hogy a menny uralkodik. Csak ezután nyerte vissza királyságát.

A menny uralkodik (Dán 4,23), és így a nagy nyomorúság kezdete is a mennyben startol. A mennyből kiindulva teremtetett minden, és onnan történik a helyreállítás. Ebben az összefüggésben az ítélet azt jelenti, hogy a jónak jönnie kell, meg kell azt őrizni és meg kell védeni. Valójában Isten kezében van minden gyeplő. Ez bátorságot is adhat, ha személyes szükségletekről és mindennapi gondokról van szó. Minden az Ő irányítása alatt áll.

A mennyei átadás

«És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?» (Jel 5,1-2).

Ha közelebbről megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy Isten egy lezárt tekercset tart a jobb kezében. Arról a tekercsről van szó, amely hét pecséttel van lezárva, és amelyet fel kell nyitni. Valószínűleg ugyanezt a tekercset találjuk az Ószövetségben is, például a Jeremiás 32-ben. Jeremiás próféta egy nyitott adásvételi számlát kapott amolyan nyugtaként, és egy lepecsételt adásvételi okiratot tulajdoni okiratként – prófétai távlatban ez Izráel földjéről szól, Izráelnek, mint királyságnak a helyreállításáról. A Jelenések megmutatja a politika változását ezen a földön, és ez elkerülhetetlenül Izraelhez vezet. Isten Izraellel fejezi be dicsőséges történelmét. A Jelenések 5,1-ben Isten jobbkezében lévő tekercs tehát ez az adásvételi levél. Ez a tulajdoni lap, amelyet a tulajdonos nyit meg, ha a tulajdonjog vitatott.

Sokan akarják Izraelt eltörölni és kiszakítani Isten kezéből. Különösen így lesz ez a nagy nyomorúság idején. A Jelenések könyvében Sátán és követői vitatják Izrael létezését. Itt azt látjuk, hogy keresik az arra méltót, aki megindíthatja a nagy nyomorúság ítéleti szakaszát.

Jézus Krisztus méltó erre egyedül, a Feltámadott, aki Isten jobbján ül (Róm 8,31). István a Főtanácsnak Izráel történelméről beszélt, a Főtanács elítélte és megkövezték. Halála pillanatában látta Jézust az Atya jobbján. A jövőbe tekintve itt láthatjuk a méltónak, a jogos tulajdonosnak keresését, aki békét hoz Izraelben és Izrael által. A 24 vén egyike, a mennyei papság képviselője, a győztes Krisztusra mutat: «Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”. És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre» (Jel 5,5-6).

Képzeljük el a következő forgatókönyvet: A főpapok, akiknek az engesztelés nagy napján a kárpit mögé kellett menniük, áhítattal, dobogó szívvel közeledtek az áldozati oltárhoz, és ezt gondolták magukban: Remélem, nem hibázok – , mert az azonnali halált jelentett volna. Krisztus azonban, aki az Atyával egy, odalép a trón elé, és elveszi a könyvet Isten jobb kezéből. – Isten soha nem hagyja el a népét. Csak Fia kezében tudja azt jó helyen. Ez a mennyei átadás!

«Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte» (Jn 5,22-23). – «A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből» (Jel 5,7).

Isten átadta az ítéletet a Fiának. Ő töri fel a pecséteket. Úgy is fogalmazhatnánk: Isten villámmal, hangokkal és mennydörgéssel adja át a trónt Fiának. Helyet készít neki az ítélkezéshez. Ez azt jelenti: Csak akkor kezdődik a nagy nyomorúság, amikor ez a mennyei átadás megtörténik, és Krisztus átveszi a könyvet Isten kezéből!

E világ sorsa tehát a Győztes kezében van. A létező legjobb kezekben. Azokban a kezekben, amelyeket átszegeztek az emberekért. A kezekben, amelyekből a bűnök bocsánatáért szeplőtelen vér folyt. – Szeretetből ment a keresztre értünk, emberekért. – Az ítélet nem is lehetne jobb kezekben.

A mennyei végrehajtás

A Jelenések 5,6-ban Krisztust látjuk a trónteremben a négy lelkes állat és a vének által körülvéve, amint elkezdi a pecséteket feltörni.

«És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: „Jöjj!”» (Jel 6,1).

Krisztus feltöri a pecséteket. Kezdődik a nagy nyomorúság. Megjelenik az apokalipszis négy lovasa. Három esetében azt olvassuk, hogy a lovasnak megadatott… A fehér lovas (Jel 6:2) koronát kap, amely a régensséget jelképezi. A Sátán uralkodhat, és segítőket is használhat. A tűzvörös lónak (4. v. megadatott, hogy elvegye a békét a földről. És a sápadt ló (8. v.) hatalmat kapott a föld negyedik része felett, hogy karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadjaival öljön. Így világossá válik: Krisztus az, aki feltöri a pecséteket. Ez Isten ítélete. Ő a cselekvő.

A kis próféták is erről írtak: «Rémületbe ejtem az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az ÚR ellen» (Zof 1,17). Vagy: « Jaj, micsoda nap! Közel van már az ÚR napja, pusztulás jön a Mindenhatótól!» (Jóel 1,15). Az ítélet tehát a Mindenhatótól jön a mennyből. A nagy nyomorúság akkor kezdődik, amikor Krisztus feltöri az első pecsétet.

Összefoglalás

Mindebből háromféle következtetés vonható le: Először is, a mennyei trón megmutatja, hogy a nagy nyomorúság kezdete a mennyben startol. A mennyország uralkodik. Másodszor, a mennyei átadás megmutatja, hogy a nagy nyomorúság csak akkor kezdődik, amikor Krisztus kiveszi a könyvet Isten kezéből. Harmadszor pedig a mennyei végrehajtás megmutatja, hogy a nagy nyomorúság csak akkor kezdődik, amikor Krisztus felnyitja az első pecsétet.

A Biblia nem árulja el, hogy pontosan mikor kezdődik a nagy nyomorúság. Úgy tűnik, hogy a mai események valamikor a nagy nyomorúságba torkollanak, és nem tudjuk, mennyi mindent fogunk még előtte megtapasztalni. Még jó, hogy tényleg minden Isten kezében van. Isten és az ő Fia mindennek a mértéke. Ezért nem a földre, a királyokra, a világ zűrzavarára kell tekintenünk, hanem a mi Urunkra. Ne felejtsünk el a mennyre összpontosítani.

Philipp Ottenburg

Soron következő összejöveteleink:

Samuel Rindlisbacher

Helyszín: 1077 Budapest, Wesselényi út 17.
Időpont: 2026 október 31. 16 óra

Téma: VAN REMÉNYSÉGÜNK! „…adjon szívetekbe világosságot, hogy megismerjétek, milyen reménységre hívott el titeket…” (Efezus 1;18)

Philipp Ottenburg

Helyszín: Országos körút | 7 helyszínen
Időpont: 2027. május 3-10.

További info: hamarosan a facebook-on

Kosár