Isten igazságos ítéletének jele
A különleges megbízott: Pál apostol különleges helyzetéről. 32. rész
Pál a 2Thesszalonika 1,5-10-ben a következőket írja: «Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.»
Mi Isten igazságos ítéletének nyilvánvaló jele? Az, hogy különbséget tesz Isten gyermekei és a hitetlenség gyermekei között.
Először Isten gyermekei méltók Isten országára, ők a Fiú országához tartoznak és nem a világhoz. Jézus áldozata tette lehetővé azt, amit Pál Istenről bíztatásként mond: «Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába» (Kol 1,13).
Isten gyermekei Jézusban megítéltettek, az Ő igazsága számíttatik be nekik igazságként, ezért őket Isten már nem ítéli meg. – Ez abszolút igazságos. «Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre …» (Jn 3,18).
«Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól!» (Róm 5,9).
Mivel Isten gyermekei Isten országához tartoznak, a világ gyűlölni fogja őket, és szenvedni fognak, amint Pál mondja: «…sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába» (ApCsel 14,22).
A szenvedés a keresztény élet és kegyelem része. A szenvedés nem a megváltást szolgálja, hanem formál bennünket.
Az ördög nem munkálkodik a névleges keresztények ellen, általában békén hagyja őket. De amint arra törekszel, hogy Jézus követéjévé válj, jönnek a támadások. Gúny, rágalmazás és mindenféle rosszindulat célpontja leszel. A kihívások belülről és kívülről jönnek.
Másodszor, Isten igazságos ítéletének nyilvánvaló jele a hitetlenség gyermekeinek igazságos ítélete: «Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen» (2Thessz 1,6). Isten igazságos ítélettel sújtja az istenteleneket.
«Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta» (Jn 3,36).
Az Úr Jézus megjelenése a mennyből
«…nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának» (2Thess 1,7-8).
A megjelenés, kinyilatkoztatás (leleplezés) nemcsak az Úr Jézus visszatérésének pillanatára vonatkozik, hanem az apokalipszis teljes időszakára, amely hozzátartozik az Ő visszatéréséhez: «Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak» (Jel 1,1).
Az Úr napján a szörnyű ítéletek idején a Gyülekezet nyugalomban lesz. Az ítéletek végén diadalmasan, dicsőségben újra megjelenik ebből a nyugalomból Urával, annak apostolaival és hatalmának angyalaival. Ha a Gyülekezet még a földön lenne, nem beszélhetnénk nyugalomról. Viszont a földet sújtó ítéletek idején nyugalomban lesz.
A nyugalom a nyugtalanság ellentéte. Jézus az Úr napján tapasztalható nyugtalanságról beszél: «És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel» (Lk 21,25-27).
E nyugtalanság idején a Gyülekezet nyugalomban lesz.
• A nyugalom a szenvedéstől való megszabadulást jelenti.
• A pihenés az erőkifejtés utáni ellazulást jelenti.
• Pihenést is jelent a munka után.
Az engedetleneket és a hitetleneket pedig az ítélet sújtja.
Ítélet az engedetlenek felett
«…nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától» (2Thessz 1,7-9).
Ezek a versek ismét világossá teszik, hogy az Úr kinyilatkoztatása az egész nagy nyomorúság időszakára vonatkozik. Ez az ítélet vagy a megtorlás ideje lángoló tűzben az Úr hatalmának angyalaival. Ez az idő tehát nem csak Urunk megjelenésére korlátozódik, Pál röviden azt fogalmazza meg, amit a Jelenések könyve részletesen kifejt. A tűz általi ítéletről az egész Biblia beszél az utolsó könyvéig:
«Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt. … Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada és megégett a zöld fű is mind. A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett» (Jel 5.7-8). «Ez a három csapás ölte meg az emberek egyharmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött» (Jel 9,18). «Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie» (Jel 11,5). «Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei!» (Jel 14,18). «A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával» (Jel 16,8). «Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűzzel fogják megégetni, mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt» (Jel 18,8).
Aztán történik, amit már az Ószövetség is megjövendölt az Úr napjáról, ami nem vonatkozik a gyülekezeti kor kegyelmi idejére. Már Ézsaiás megjövendölte az Úr végidőkbeli megjelenését: «Mert eljön az ÚR tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben» (Ézs 66,15). «Mert a mi Istenünk emésztő tűz» (Zsid 12,29).
E kinyilatkoztatás idején a Gyülekezet nyugalomban van, és Krisztussal együtt a mennyből ítélkezik a világ felett (1Kor 6,2-3). A Gyülekezet az Úr ítéletét hajtja végre (Júd 14).
Azok kerülnek ítélet alá, akik elutasítják az evangéliumot, és az ördögi világrendszernek vetik alá magukat: «…bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának» (2Thessz 1,8).
Az engedetlenek között ott van a zsidó nép is, Pál egy másik helyen így fogalmaz: «…hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek» (Róm 15,31). Ugyanakkor Isten igéje az egész világhoz szól: «Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait» (Ef 5,6; vö. Kol 3,6).
A Gyülekezet megszabadul a haragtól
«Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk» (1Thessz 5,9-10).
Jézust visszajövetelekor a Gyülekezet fogja kísérni (2Thessz 1,7). «Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben» (Kol 3,4; vö. Zak 14,5; 1Thessz 3,13; Júd 14; Jel 19,14).
Akkor megdicsőül az Úr azok között, akiket korábban megszentelt az üdvösség által, és felvitt a mennybe, és akik most vele együtt jelennek meg. A megváltottak az ő dicsőségét képviselik, mert ők az Ő teste, és Őhozzá hasonlóak, «aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket» (Fil 3,21).
Minden valaha létezett nemzedékből számtalan megváltott ember fogja képviselni Urunk megváltó munkájának dicsőségét (Jel. 22,12). Minden egyes megváltott az Úr kereszthalálának és feltámadásának erejét hirdeti, megdicsőül bennük, mivel minden megváltott ember az Ő megváltói művét hirdeti. És ezért csodálja az Urat minden idők minden hívője. Az Úr ilyen dicsőségre vezeti a legnyomorultabb, leggyengébb és megtört bűnösöket, a Krisztusba vetett hit csodálatos szabadulást nyújt már itt e földön, és örök üdvösséget halálunk után.
Az a döntésünk, hogy hiszünk Urunk megváltó művében, megalapozza azt a tényt, hogy vele együtt jelenünk meg dicsőségben. Ezért hangsúlyozza Pál a thesszalonikaiaknak, mennyire fontos, hogy elhitték a közöttük elhangzott bizonyságtételüket.
Bárki, aki hisz az apostoli bizonyságtételben, megtapasztalja az üdvösség legteljesebb és legátfogóbb hatásait.
Norbert Lieth
