Izrael állam csodálatos megalapítása 1948-ban megmutatta, hogy Isten nem utasította el népét. Noha a reformáció sok mindent korrigált több mint 500 évvel ezelőtt, ezt az igazságot mindig elhallgatta. Mintha a Sola Scriptura és a Sola Gratia nem vonatkozna Izraelre. Pál azonban a prófétákkal egyetértésben ennek az ellenkezőjét bizonyítja.
Nathanael Winkler
A holokauszt hamvaiból, amikor 6 millió zsidót gyilkoltak meg a nácik, Izrael állam 1948. május 14-én létrejött – annyi ezer év után azon a helyen, ahol Isten kinyilatkoztatta magát Ábrahámnak, és megígérte, hogy ezt a földet neki és utódainak adja örökkévaló birtokul.
De alighogy kihirdették az államalapítást, a környező nemzetek hadat üzentek a fiatal Izraelnek. A zsidó népnek ez a függetlenségi küzdelme 1948. május 15-től 1949. július 20-ig tartott. A kritikus hangok ismételten azt állítják, hogy Izrael csak szövetségeseinek köszönhetően nyerte meg a háborút. De ez nem így van.
Hol voltak a nemzetek a holokauszt után? Valószínűleg az újonnan létrehozott Izrael államra szavaztak az ENSZ-ben, de amikor Izrael túléléséről volt szó, már nem voltak szövetségesek. A Nyugat semleges maradt. Csak egy kivétel volt. Ironikus módon szovjet nyomásra az akkori Csehszlovákia lett az újonnan megszületett zsidó állam legfontosabb fegyverszállítója. 1948 és 1951 között Prága fegyvereket, tankokat, vadászrepülőket és más hadifelszerelést szállított. Cseh szakértők is segítettek az izraeli hadsereg kiképzésében. 1968-ra visszatekintve David Ben-Gurion, az újonnan kikiáltott zsidó állam akkori miniszterelnöke azt mondta, hogy ezek a fegyverek a legfontosabb segítséget jelentették, és megmentették az országot. Nélkülük Izrael valószínűleg nem élte volna túl az első hónapot.
Emberi szempontból tulajdonképpen csoda, hogy Izrael Állam 2000 évnyi szétszórtság és üldözés után, amely a holokausztban tetőzött, mégis létrejött. És az a tény, hogy minden ellenségeskedés és ellenállás ellenére ma is létezik, nem kevésbé csoda. De Isten szemszögéből nézve Izrael létezése összhangban van tervével, akaratával és szuverenitásával.
Ez olyan igazság, amelyet a kereszténység körében mindig az elhallgatás, a figyelmen kívül hagyás veszélye fenyegetett. De tegyük fel magunknak a kérdést, hogy kinek és kiről mondja Isten a következő bibliai szavakat? Olvassuk el figyelmesen és nyitott szívvel ezeket az igeverseket:
«A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen» (Jer 31,3). – «…de te ezt mondd a fáraónak: Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam» (2Mo 4,22). – «Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó URad» (Ézs 54,7-8). – «Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!» (Zak 2,12). – «Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek» (Jer 31,33). – «De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!» (Ézs 43,1). – «a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.… Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem!» (Ézs 43,21.25). – «Ezért mondd ezt Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok» (Ez 36,22). – «Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre» (Ez 36,24).
Ezekben az igeversekben Isten Izráelhez szól, a Zsoltár 105,8-10-ből azt is megtudjuk, miért: «Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére, amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül…»
A Zsoltár 106,45-48 szintén arról beszél, hogy Isten megemlékezik szövetségéről: «Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!»
Ezt látjuk napjainkban, Izraelnek a diaszpórából való visszatérése óta, különösen pedig a zsidó állam megalapításának csodájában. Pál a 2Timóteus 2,8-ban figyelmeztet bennünket: «Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom.»
Emlékezz! – Valóban megtesszük-e? Urunk «Dávid utóda». A több mint 500 évvel ezelőtti reformáció során sok mindent kijavítottak, gondoljunk a reformátorok öt Sola-mondatára: Sola Fide (egyedül a hit), Sola Scriptura (egyedül a Szentírás), Solus Christus (egyedül Krisztus), Sola Gratia (egyedül a kegyelem) ) és Soli Deo Gloria (egyedül Istené a dicsőség). De sajnos néhány nem biblikus nyom is megmaradt.
Sola Scriptura? Nem, ha Izraelről van szó! Ezt a mai napig látjuk néhány bibliai körben. Sola Gratia? De nem Izraelnek! – Mintha Pál már a maga idejében felismerte és látta volna, hogyan fejlődik egy Izrael nélküli teológia egészen a pusztító holokausztig. Különösen a Római levélben figyelmeztet és rámutat az igazságra, de a teológiában végülis ezt figyelmen kívül hagyják. A Róma 10,19-21-ben az apostol ezt írja:
«De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először is ezt mondja Mózes: Titeket egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket. Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam. Izráelről viszont így szól: Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé!›»
Mit tett Isten, hogy Izráelt kivezesse a hitetlenség bűnéből? A pogány népek közül gyűjtött magának népet, amint mondta, «olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem». Izráel népét értetlen néppel akarja az Úr megharagítani, hogy aztán alázattal megtérjen hozzá, és felismerje, hogy teljesen Isten irgalmára van utalva. – Ez a Sola Gratia.
AI 20. versben Pál Ézsaiást idézi: «Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam.» A 21. versben pedig Isten szeretete szólal meg engedetlen népe iránt, amely nem fogadta el a kegyelmet, hanem úgy gondolta, hogy cselekedetei által állhat meg Isten előtt.
Pál tehát joggal kérdezi a Róma 11,1-ben: « Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét?» Mindjárt válaszol is: «Szó sincs róla!» És Benedikt Peters szerint Pál egy hétszeres feleletet ad erre a kérdésre (Kommentár a Római-levélhez, 350. old.):
- Már most van egy maradék, amelyet nem vetett el Isten (2-6. v.), tehát az elutasítás nem teljes, még mindig létezett egy hűséges maradék.
- Izráel bukása a pogányok üdvösségét szolgálta (11-15. v.), amiben már benne van Izráel jövőbeli megváltásának garanciája.
- Mivel a gyökerek, azaz az ősatyák szentek, az ágak is, azaz Izráel népe is szent. Noha most még csak egy rész áll kapcsolatban a gyökerekkel, végül az egész nép ismét be fog oltatni saját olajfájába (16-24. v.).
- Az az idő, amelyben Isten a nemzetekből gyűjt magának egy népet, behatárolt, ha az letelik, az egész Izrael üdvözülni fog (25-27. v.); az elutasítás nem végleges.
- Istennek az ősatyák iránti szeretete miatt az utódok is szeretettek maradnak (28. v.).
- Isten kegyelmi ajándéka és elhívása visszavonhatatlan (29. v.).
- Izrael félreállítása Isten útja és módszere arra, hogy először a pogányokat felkarolja, és aztán Izráelt részesítse kegyelemben és helyreállítsa (30-32. v.).
«Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket» (Róm 11,25-27).
Izrael megkeményedése csak addig tart, amíg a pogányok száma be nem telik – ez viszont titok, egy behatárolt időre vonatkozik, és a nagy Sola Gratia által teljesedik be, amint a 27. versben olvassuk: « Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.»
Erre kell emlékeznünk, főleg ma, amikor Izrael saját országába gyülekezik. És annak is meg kellene történnie, hogy a reformáció, amely ezelőtt 500 évvel kezdődött, ezzel kapcsolatban is tovább lépjen, és a Sola Scripturat Izrael kiválasztására és helyreállítására is vonatkoztassa.
«Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért» (Róm 11,28).
