Norbert Lieth
A különleges megbízott: Pál apostol különleges helyzetéről.
– 21. rész
A Galata 6,14–16-ban így ír Pál: «Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés. Békesség és irgalmasság mindazoknak, akik e szabály szerint élnek, és az Isten Izraelének!» Világosabban ki se lehetne fejezni: Csak a kereszt számít! Nem számít, hogy zsidó-e valaki, vagy nem, csak az új teremtés számít. Mert csak ezek nyernek irgalmat és békességet. És azok a megváltottak, akik e szabály szerint élnek. Ez ugyanúgy vonatkozott a pogányokra, akiknek Pál hirdette az igét, mint a zsidókra, akiket a zsidó apostolok tanítottak (Gal 2,9). És Izrael népéből csak azok számítanak Isten Izraelének, akik e szabály szerint élnek. Vagyis csak a megtért zsidók képezik az igazi Izraelt. A többiek csak test szerint tartoznak Izraelhez, a megtértek viszont test és lélek szerint is. Pál ezt más helyen is világosan megfogalmazta: «Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, hanem az részesül dicséretben – mégpedig nem emberektől, hanem Istentől –, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Lélek által van körülmetélve» (Róm 2,28–29). És: «De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izraelhez, akik Izraeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni» (Róm 9,6–7). És ezt az a Pál apostol hirdette, aki népét mindennél jobban szerette. Viszont a szellemi igazságok Pál számára minden érzelem fölött álltak. Ezt kell nekünk is szem előtt tartanunk Izrael barátaiként, mert csak így tudjuk Izrael ügyét érdemben képviselni.
A bélyegek
A következő versben Pál így ír: «Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én a Jézus bélyegeit hordozom a testemen!» (Gal 6,17). Merem feltételezni, hogy egyetlen apostol sem mondhatta ezt el magáról. Pálnak ez a kijelentése nyomatékosan aláhúzza «különleges elhívását» és «különleges feladatát». Más igehelyek alapján tudjuk, hogy neki a rendkívüli kinyilatkoztatások miatt rendkívüli szenvedést is kellett elviselnie (2Kor 12). És a sok kiegészítő kinyilatkoztatás miatt, melyeket a már ismerteken felül kapott, kiegészítő szenvedésben is részesült (Kol 1,24).
Mik voltak ezek a bélyegek?
Ezek mindannak a sok megpróbáltatásnak, üldöztetésnek, bilincsbeverésnek, ütlegelésnek, nélkülözésnek testi nyomai voltak, amit missziója során el kellett viselnie. A 2Korinthus 11,21–33-ban sorolja fel ezeket. Ő Jézus lelkületével szolgált. Annakidején a rabszolgák uruk bélyegét hordták magukon. Pál bélyegeit említve azt akarta kifejezni, hogy ő teljesen az Úr Jézushoz tartozik, és az Úr akarata szerint szolgál – ellentétben a judaistákkal. Ezentúl tehát senki ne kívánja tőle, hogy továbbra is fáradozzon az igazság megismertetésében, hiszen egyszer s mindenkorra elmagyarázta az evangélium igazságát a galatáknak, tanította őket, és életével példát mutatott,
amiért meg is kellett szenvednie.
Az ő evangéliuma igaz és józan beszéd (ApCsel 26,25), és kijelenti, hogy általa Krisztus szól (2Kor 13,3). Ezt a tévtanítók nem állíthatták magukról!
