A krisztusi hithez hűen
A korai keresztyénség történetét a legjobban Lukács evangélista dokumentálta az Apostolok Cselekedetei könyvében. De hogyan válogatta ki ennek anyagát? Megbízható ez az anyag? Ma is van jelentősége?
Sokan úgy érvelnek, hogy azok a dolgok, amelyeket a modern értelem elfogadhatatlannak tart a keresztyén evangéliumban (a csodák és különösen a feltámadásba vetett hit), nem lényeges részei ennek az evangéliumnak: ezek csupán a keresztyénség báb-állapotához tartoztak hozzá. Ez nem modern állítás: a szadduceusok sem hittek az emberi szellem halál utáni túlélésében, és a testi feltámadás lehetőségében sem.
A korai keresztyének mégis lényegesnek találták e hittételeket hitük szempontjából. Egy pluralista, szekuláris társadalomban, amelyet át meg átjárt a babona, döntő dolognak tartották, hogy kijelentsék: Jézus feltámadt a halálból, és ő a Messiás. Nem tudtak csupán Jézus erkölcsi tanítására összpontosítani, és arra a képre, amelyet ő adott Isten atyai lényéről.
DAVID GOODING, MA, PhD, a belfasti Quenn’s University nyugalmazott görög professzora, az Ír Királyi Akadémia tagja, a korai keresztyénség világát kelti életre ebben könyvben, és érthető képet alakít ki az olvasóban arról, hogy mit jelent valójában hűnek lenni a krisztusi hithez.
David Gooding magyarul megjelent könyvei (2000. augusztusig):
Rendíthetetlen királyság (A zsidókhoz írt levél)
Mennybe nyíló ablakok (Lukács evangéliuma)
