Most, a terror és tragédiák árnyékában hűségesebben kellene követnünk Jézus tanításait, mint bármikor ezelőtt.
Joel C. Rosenberg
A 2023-as év tragikus és fájdalmas év volt az izraeliek, a palesztinok és a Közel-Kelet nagy része számára. Sokan reméltük, hogy Izrael és Szaúd-Arábia történelmi és átfogó béke- és normalizálási megállapodást köt majd. Ehelyett az irániak által támogatott gonosz erők szabadultak el.
Október 7-én több zsidót gyilkoltak meg, mint a modern korban a holokauszt óta bármikor. És nagyon sok palesztin halt meg az azt követő háborúban.
Nincs kétségem afelől, hogy Izrael végül legyőzi a Hamasz-terrorrendszert, és teljesen megsemmisíti terrorgépezetét a Gázai övezetben. De a vér- és pénzdíj mindkét oldalon már borzasztóan magasnak bizonyult – és még rosszabb lesz, mielőtt jobb lenne. Aztán az izraeli védelmi erők kénytelenek lesznek Libanonra fordítani figyelmüket. A küldetés: a Litani folyótól északra szorítani a Hezbollahot.
Miért? Mert a Hezbollah több mint 1000 támadást intézett Izrael ellen az elmúlt hónapokban. Amíg a Hezbollahot keményen meg nem büntetik, továbbra is támad. Tény, hogy amíg a Hezbollahot harcképtelenné nem teszik, az a körülbelül 100 000 izraeli, akik általában a libanoni határ mentén élnek, de akiket evakuálni kellett, soha nem térhet vissza otthonába anélkül, hogy folyamatosan a Hezbollah hirtelen népirtó inváziójától ne tartana. Ugyanezt követte el a Hamasz is a Gázai övezet közelében élő izraeliek ellen október 7-én.
2006-ban az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta az 1701. számú határozatot, amely kimondja, hogy a Hezbollah nem működhet a Litani folyótól délre, amely körülbelül 18 mérföldre északra van az izraeli határtól. Az Egyesült Nemzetek Szervezete azonban soha nem hajtotta végre saját döntését. Ma a Hezbollah közvetlenül az izraeli határon működik – és minden nap támadja Izraelt. Az IDF visszavág, de sokkal többre van szükség.
A kihívást az jelenti, hogy a Hezbollahnak sokkal nagyobb terroristákból álló hadserege van a feltételezettnél – és 150 000 nagy teljesítményű rakétája van, melyek Izraelre irányulnak –, és minden izraeli úgy gondolja, hogy ennek a háborúnak a következő szakasza sokkal nagyobb lesz, sokkal halálosabb, és sokkal tragikusabb.
Tehát senkit ne tévesszen meg az a feltevés, hogy a béke visszatér Gázába, ha a háború véget ér. Ez nem valószínű.
Hogyan kellene tehát az evangéliumi hívőknek mind arra reagálniuk, ami ebben a régióban történek, melyet én epicentrumnak nevezek? Milyen legyen a hozzáállásuk? Mik legyenek a gyakorlati válaszaik?
Az Egyesült Nemzetek Szervezeténél hiába keresnénk a válaszokat, de Washingtonban is. Ugyanez a helyzet a közösségi médiát uraló zsenikkel. Nekünk a Bibliánkat kell nagyon alaposan tanulmányoznunk. Fel kell hagynunk a világi gondolkodással, és helyette a bibliai gondolkodást kell elfogadnunk. Engedtessék meg tehát, hogy egy pillanatra megálljak, és felsoroljak hat bibliai alapelvet, amelyeket olvasnunk, megemésztenünk, és amelyekért imádkoznunk kell:
Első elv
Az evangéliumi hívőknek, akik Jézus Krisztus követői, kötelességük szeretni Izraelt és szomszédait– nemcsak az egyik vagy a másik oldalt!
A Biblia ezt tanítja: «Abban az időben – így szól az ÚR – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek. Ezt mondja az ÚR: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült a nép, a nyugalma felé tartó Izráel. A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen» (Jer 31,1-3). – «Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott» (Róm 11,1-2). – «Szeresd felebarátodat, mint önmagadat» (3Móz 19,18; Mk 12,31).
Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy szeressék felebarátaikat és ellenségeiket is, és ez a parancs mindenkinek szól (Mt 5,43-48; 22,39; Mk 12,31; Lk 6,27-36; 10,25-37).
Második elv
Az evangéliumi hívők feladata a béketeremtés.
«Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!» (Zsolt 122,6). – «Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!» (Zsolt 34,15). – Jézus mondta: «Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek» (Mt 5,9). Pál apostol hozzáfűzi: «Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben!» (Róm 12,18).
Harmadik elv
Az evangéliumi hívők feladata, hogy szembeszálljanak az igazságtalansággal, és gondoskodjanak a szenvedőkről.
«Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben» (Mik 6,8). – «Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, ítéld meg a nyomorultnak és szegénynek a jogát!» (Péld 31,8-9).
Nyilvános fellépését Jézus egy Ézsaiás-idézettel kezdte: «Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét» (Lk 4,18-19).
És Jézus pontosan azt gyakorolta, amit prédikált. Etette az éhezőket, gyógyította a betegeket, tisztelte a nőket, elítélte a vallási szélsőségeket és a képmutatást, és a megbocsátás és a remény erőteljes üzenetét hirdette nemcsak Izrael földjén, hanem Libanonban, Szíriában és Jordániában is.
Negyedik elv
Az evangéliumi hívők feladta, hogy a nem zsidó keresztény és a messiáshívő zsidó testvéreket erősítsék, bátorítsák, anyagilag is támogassák, ha az Úr ezt a szívükre helyezi.
«Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak…» (Jel 3,2). – «Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá» (ApCsel 2,44-45). – «Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. Jónak látták ezt, de tartoznak is vele nekik, mert ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik. Ha tehát ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába» (Róm 15,25-28).
Ötödik elv
Az evangéliumi hívők arra hivatottak, hogy mindenkinek mindenhol lehetőséget biztosítsanak legalább meghallani és megérteni Jézus Krisztus evangéliumát, és végleges döntést hozni, hogy elfogadja Megváltójának és Urának, vagy elutasítsa Őt.
Jézus parancsba adta a missziós munkát: «Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig» (Mt 28,18-20). Anániásnak az Úr ezt a parancsot adta Pállal kapcsolatban: « Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé!» (ApCsel 9,15).
«Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!» (Róm 10,9-15).
Hatodik elv
Az evangéliumi hívők feladata, hogy szüntelenül imádkozzanak.
«A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak!» (Róm 12,12). – « Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra» (1Thessz 5,16-18). – «Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket» (Mt 5,44).
Záró gondolatok
Könnyen megvalósítható-e a felsoroltak közül bármelyik is? Nem, még akkor sem, ha Jézust követjük, és Isten Szentlelke tölt be bennünket. Isten azonban nem egyszerű életre hívott el minket. Arra hívott el, hogy szeressük és szolgáljuk őt azáltal, hogy szeretünk és szolgálunk másokat Jézus nevében.
Határozzuk el, hogy minden eddiginél mélyebben szeretjük Urunkat, és minden eddiginél hűségesebben követjük Őt és szavát még a háború sújtotta epicentrumban is.
Megjelent az allisrael.com/de honlapon.
