A régészeti és történelmi bizonyítékok megegyeznek abban a kérdésben, hogy Urunkat hol temették el és hol támadt fel. A tények vizsgálata egy napjainkra vonatkozó következtetéssel.
Fredi Winkler
Sok protestáns keresztény a jeruzsálemi, úgynevezett Sírkertet tekinti a hiteles sírnak, amely Arimátiai Józsefé volt, és amelyben elhelyezték Jézust (Mt 27,57). A legtöbbjük számára az ottani látogatás elengedhetetlen a Szentföldön való utazás során, de a Sírtemplom meglátogatását nem tartják olyan fontosnak. Ugyanakkor felmerül a kérdés: tulajdonképpen melyik hely a hiteles, melyik az eredeti?
A Sírtemplom
A templom építése 325 után kezdődött, miután Konstantin a döntő adrianopoli csatában legyőzte Liciniust, a birodalom keleti részének pogány uralkodóját, és egyedüli uralkodó lett. A kereszténység így vált elismert vallássá az egész birodalomban, és a császár a keresztények és a keresztény építkezések támogatójának bizonyult Jeruzsálemben.
Viszonylag megbízható források
Eusebius, Caesarea püspökének írásait a mai napig megőrizték, amelyek beszámolnak az akkor történtekről. Eusebius közeli barátja volt a császárnak, és személyes történészeként szolgált, megírta az úgynevezett Onomasticont, az összes bibliai hely jegyzékét, ez a könyv mindmáig fennmaradt.
Ugyanúgy fennmaradtak a zarándokok feljegyzései azokból az időkből, amikor a kereszténység még nem vált elismert vallássá. Ezek Betlehemről és az Olajfák hegyéről számolnak be, de nem a legfontosabb helyekről, nevezetesen a Golgotáról, a sírról, és a feltámadás helyéről. Miért nem? Mert ezeket a helyeket lefedték és átépítették.
Eusebius csak megemlíti, hogy a hely a Sion-hegytől északra volt, és ez valójában igaz arra a helyre, ahol a Sírtemplom található. A kérdés most a következő: Miért nem lehetett meglátogatni, és miért nem írja le Eusebius a bibliai helyszínek listáján ezt a helyet? Nyilvánvalóan mert nem volt elérhető, amikor ugyanis a várost a Róma elleni második zsidó lázadás után, 132 és 135 között elpusztították, Hadrianus császár Aelia Capitolina néven római várossá építette újjá.
Aelia Capitolina
Mint mondtam, Aelia Capitolina római városként épült, egy egyenes utcával, a Cardóval és egy keresztutcával, a Decumanusszal. Ahol ez a két utca keresztezte egymást, ott volt a város központja, ott épültek a legfontosabb épületek, így Vénusz temploma és a fórum. Az új várost Aeliának hívták, és sokkal kisebb volt, mint előtte Jeruzsálem. A dombos Jeruzsálemben a római város építésének megfelelő legjobb hely a Golgota kivégzési helye volt. Az ókori Jeruzsálem idején nem volt ott épület, hanem egy nagy és nagyon mély kőbánya. Jézus idejében tehát a terület a városfalon kívülre esett.
De a mély gödör nem okozott gondot a rómaiaknak. Kiegyenlítették a területet, és felépítették ott a fórumot és Vénusz templomát. Az országban élő keresztények három évszázadon át őrizték annak a helynek az emlékét, ahol a keresztény hit legnagyobb és legfontosabb eseménye, a feltámadás történt, noha a helyet elegyengették és átépítették.
A Templom építése
Miután Konstantin Licinius legyőzésével egyedüli uralkodó lett, Nikaiában egyháztanácsot, hívott össze, azaz a zsinatot, amelyre a korabeli keresztény világ minden tájáról mintegy 300 püspököt hívtak meg. Macarios, Jeruzsálem püspöke kihasználta a lehetőséget, hogy bevonja a császárt a feltámadás helyszínének feltárásába. Ehhez meg kellett szereznie a császár engedélyét, hogy a Fórumot és a Vénusztemplomot lebonthassák. Mint a fennmaradt dokumentumokból láthatjuk, Macariosnak mindez sikerült is. Konstantin nemcsak személyes presztízsprojektjeként fogadta el az építkezést, hanem ő biztosította a finanszírozást, az építőanyagokat és a szakembereket is.
A sír újra felfedezése
Eusebius megindító szavakkal írja le a sír feltárását. Beszámol arról, hogy a Vénusz-templom lebontása után az emberek izgatottan ástak mélyebbre, és mindenki megdöbbenésére hogyan került elő a sír.
Ezt a helyzetet Jézus Krisztus feltámadásához hasonlítja, akkor a tanítványok elvesztették minden reményüket, de amikor a feltámadt Úr megjelent nekik, újjáéledtek és újra lelkesedtek. Eusebius beszámolója áhítatot és csodálatot sugároz. Az hely 200 éven keresztül elfedve állt, de minden viszontagság ellenére még mindig ott volt.
A Templom – egy presztízs-projekt
Az új templomegyüttes bejárata eredetileg a meglévő főutcáról, a Cardo-ról nyílt, és először egy nagy, négy oszlopsorral rendelkező templomba vezetett, amit Mártíriumnak neveztek el. Aztán egy árkádokkal körülvett belső udvar következett, ahol bal oldalon a Golgota szikla állt. Innen el lehetett jutni a sír fölé épített kerek kupolás épülethez. Az egész épületegyüttes csaknem akkora volt, mint a római Szent Péter-templom.
Lerombolás és építészeti változtatások
1009-ben, amikor a muszlimok és a keresztények közötti kapcsolatok tovább romlottak, az egyiptomi fátimida kalifa leromboltatta a templomot és a sírt. Az öthajós templomot, a Mártíriumot soha nem építették újjá, csak a sír feletti kupolát állították helyre, majd a keresztesek az egykori, árkádokkal körülvett belső udvarban új templomot építettek. Ez azonban azt jelentette, hogy az egykori lenyűgöző építészet megsemmisült.
A Templom majd 1700 éves története
Mint már említettük, a templomot a muszlimok majdnem teljesen lerombolták. A Szentföld 638-tól 1917-ig muszlim uralom alatt állt, majdnem 80 év megszakítással, amikor a keresztesek uralták Jeruzsálemet. Aztán jött a nagy egyházszakadás, a katolikus és az ortodox egyház szétválása 1054 körül. Az egyházszakadások azt eredményezték, hogy a Sírtemplom ma már öt vagy akár hat egyház tulajdona. Ez egyrészt arról tanúskodik, hogy a Templomot nemcsak egy felekezet tartja magáénak, hanem az egész kereszténység. Másrészt ez a széthúzás szinte végtelen vitákhoz és súrlódásokhoz vezetett. A Templomnak tehát viszontagságos története van. De ez még nem minden, a földrengések is többször megrongálták az épületet, és többször kellett szerkezetileg megerősíteni, amitől az épület sokat veszített esztétikájából.
A Szentföldet 1840 körül egyre gyakrabban látogató protestáns keresztények számára a Sírtemplom kultusza és szertartásai furcsának tűntek, és felmerült a kérdés, hogy ahol a Templom áll, valóban az a hely-e, ahol minden megtörtént.
A Sírkert vagy Gordon-kert
Mivel az Újszövetség beszámol arról, hogy Jézus a város kapuin kívül szenvedett (Zsidók 13,12 és János 19,17), a Sírtemplom viszont a város közepén áll, kétségek merültek fel, hogy a Templom valóban azon a helyen áll-e, ahol az események történtek. Már azt sem tudták pontosan, milyen volt Jézus idejében a városfal. A hívők számára valószínűtlennek tűnt, hogy a mostani városközpontban található hely akkoriban a városfalon kívül helyezkedett el.
A Golgota név
Az Újszövetség azt a helyet, ahol Jézust keresztre feszítették, Golgotának nevezi. Miért? A Golgota a héber Golgolet szóból származik, amely koponyát jelent. A név biztosan nem onnan ered, hogy ott koponyák hevertek, hanem a sziklaképződmény formája sugallta, amely egy koponyára emlékeztet. Egy ilyen feltűnő sziklaképződmény valójában az északi falon kívül található, nem messze a Damaszkusz-kaputól. 1840-től a protestáns keresztények körében egyre inkább elterjedt az a vélemény, hogy a Golgota valódi helye is ott lehetett, főleg, hogy a hely egyértelműen a falakon kívülre esett.
Charles Gordon
Charles Gordon, a Biblia-hívő brit tábornok 1883-ban egy évre felfüggesztette katonai szolgálatát, és ezt az évet Jeruzsálemben töltötte. Kutatásai során világossá vált számára, hogy a Golgota a Damaszkusz-kapun kívül lehetett. És ha ez így van, akkor ott kellett lennie egy sírnak is, amelyről az Újszövetségben olvasunk. Valóban kissé nyugatabbra, nem messze a koponya alakú sziklától, van egy sír, amely megfelel az Újszövetség összes leírásának.
Charles Gordon volt az az ember, aki meggyőződéssel és lelkesedéssel állította, hogy az igazi Golgotának és sírnak ott kell lennie. Sokan mások is felkarolták ezt az ügyet, majd létrejött egy londoni társaság, amely pénzt gyűjtött a sír helyének megvásárlására, ami 1898-ban meg is történt. Ezt a helyet a kerttel gyakran Gordon kálváriájának is nevezik a tábornok döntő szerepe miatt.
Régészeti kutatások
A régészet számos történelmi kérdésre megadja a végső választ, többek között a Sírtemplom vagy a Sírkert kérdésére is. A régészet kimutatta, hogy a terület, ahol a Sírtemplom található, valójában a város falain kívül volt Jézus idejében.
Sok minden van, amit nem tudhatunk biztosan Jézus elítélésével és kivégzésével kapcsolatban. Például hol történt Poncius Pilátus ítélethozatala? Az Antónia-várban, amint azt sokáig feltételezték, vagy valahol máshol?
Ma már például tudják, hogy a Via Dolorosa, Jézus szenvedésének hagyományos útja teljesen máshol volt. Emlékezzünk arra is, hogy csak három óra állt rendelkezésre a Pilátus előtti tárgyalásra, a Heródes Antipász elé vitelre, majd vissza Pilátushoz vissza, aztán következett a keresztre feszítés, mivel az Újszövetség szerint Jézus a harmadik órában, azaz reggel 9 órakor már a kereszten függött. Így nem volt idő nagy távolságokat megtenni – például arra a helyre, ahol a kerti sír található. Az Antónia-várhoz vezető utat sem lehetett annyi idő alatt megtenni, ha ez a hely – ahol az ún. Kakasszó-templom áll – az a hely volt, ahol Jézust Kajafás és a Főtanács elé vezették.
A Sírkert ma
A Sírkert kezelői már nem azt mondják, hogy ez az események helyszíne, hanem azt, hogy legfeljebb így is lehetett. Ennek ellenére a kert továbbra is a protestáns keresztények kedvelt célpontja maradt. Jól érzik ott magukat, és a kert csendes légköre áhítattal tölti be szívüket. Jobban el lehet ott képzelni, milyen is lehetett valaha. Sok csoport tart ott áhítatot úrvacsorával egybekötve. Végső soron nem az a lényeg, hogy pontosan hol történt minden, hanem az, hogy mi történt. Jézus Krisztus meghalt Jeruzsálemben a világ bűneiért. Ott támadt fel a halálból, és negyven nap múlva felment a mennybe a jeruzsálemi Olajfák hegyéről. Oda fog újra eljönni (ApCsel 1,11). Nem a néma kövek és sziklák tanúsága a fontos, hanem sokkal inkább az evangéliumok tanúsága, és ezért talán jó is, ha nem ismerjük túl pontosan a helyszíneket, különben az a veszély fenyegethet, hogy a köveket tartjuk szentek, és végül még azokat csókoljuk, amint azt a Sírtemplomban láthatjuk.
