Kedves barátaim, néhány nappal húsvét után feleségemmel Németország legészakibb szigetére, Syltre utaztunk. Sok évvel ezelőtt ott teljesítettem a katonai szolgálatot, így a terület nem volt idegen számomra.
A jó levegő ebben az évszakban különösen jótékony hatással van a légutakra. Még mindig nagyon kevés turista tartózkodott a szigeten, így ez az együttlét és a csend csodálatos időszaka volt. A kerékpáros kirándulások, városnézés és séta, a gyönyörű tenger, a dűnék, de az olvasás és az Úr előtti csendben töltött idő is nagyon jót tett nekünk.
Megcsodáltuk a természet erejét, amit Isten a teremtett világba helyezett, és ami láthatóvá válik az apály és dagály idején, akárcsak az Északi-tenger élővilágának, vagy a sziget teljes növény- és állatvilágának biológiai sokféleségében. «Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható» (Zsid 11,3).
Séta közben megpillantottam a parton egy fókát, amely olyan közel engedett magához, hogy minden oldalról lefényképezhettem. Amiért mások pénzt fizetnek (hajókirándulás a fókaágyakhoz), az a lábam előtt hevert. «Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt» (Zsolt 139,14).
Lehetőség volt új emberek megismerésére és lelki beszélgetésekre is. Mondhatni baráti viszony alakult ki köztünk és a tengerpart két felügyelője között, akik a házukban ellenőrizték a turistakártyákat. Egyikük örömmel fogadta a magammal hozott lelki anyagot, és megígérte, hogy elolvassa, elvégre nagyon sok ideje volt a kunyhójában. A másik következő nap kedves szavakkal visszaadta, mert muszlim volt. Ezután érdekes beszélgetés alakult ki közöttünk. «… nem mindenkié a hit» (2Thessz 3,2).
1362-ben List városa elsüllyedt egy súlyos viharban. A házak homokra épültek. Mire is gondolhat egy keresztény ezt látva? A Máté 7,26-27-re.
Öt világítótorony található Sylten, amelyek közül az egyik egy észak-német sörfajtát képvisel, viszont nem ez egy világítótorony elhívása. Ahelyett, hogy összezavarna, utat kell mutatnia a tengerészeknek, és hozzá kell járulnia a biztonságos utazáshoz és érkezéshez. Vajon mi komolyan vesszük-e elhívásunkat, világítótornyok vagyunk-e ebben a világban, vagy összezavarjuk a körülöttünk lévőket? Itt is egy ige jut eszembe: «Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült» (Zsid 12,2).
A horgonyt, mint szimbólumot, mindenhol láthatjuk itt, párnákra hímezve, fára festve, hűtőmágnesként, képeslapokon, csészéken és a ház bejáratánál, valódi horgonyokat hajókon vagy kertekben és udvarokban elhelyezve. A horgony a Jézus Krisztusban rejlő erő és biztonság megfelelő szimbóluma, aki által «erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé» (Zsid 6,18-19). Itt olvastam a következő mondást is: «Viharban tudhatjuk meg, mi is az a horgony.»
Érdekes látogatást tettünk az egyik hajózási múzeumba. A tengerészek magukkal vitték a hajóra utazóládájukat, minden láda fedelén ez a felirat állt: «Hit, remény, szeretet» (1Kor 13,13). Ezek szimbólumaiként ott volt a kereszt, a horgony és a szív. A tengeri utazás veszélyes volt. A tengerészek hosszú időre elhagyták családjukat, és nem tudták, visszatérnek-e. Manapság az ékszereket ezekkel a szimbólumokkal díszítik, övcsatokon, karkötőkön, nyakláncokon, kulcstartókon vagy matricákon láthatjuk őket.
Amikor zuhanyoztam, meglepődtem, hogy a törölköző olyan vastag, szinte lehetetlen volt a fülem megtörölni vele. Néhány nap múlva a feleségem azt javasolta, hogy inkább a törölközőt használjam a zuhanyalátét helyett. Észre se vettem, hogy összetévesztettem a kettőt. «A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot» (Ézs 29,24).
Minden kedves Olvasómnak kellemes nyaralást kívánok!
(Folytatás következik.)
Norbert Lieth
