Június 15-én a zsinagógákban felolvassák a Parashat Naso című heti részt. Ez a második részlet a 4Mózes-ből, és a leghosszabb részlet a Tórában 176 verssel, amely a 4,21-től a 7,89-ig terjedő fejezeteket fedi le. A szöveg kitér az emberek viszonyára a kijelentés sátrához és a Templomhoz: Lévi törzsének és Gerson fiainak szerepéről, valamint a názireusok magatartási szabályairól és törvényeiről szól (a názireusokként megemlítik Sámsont és Keresztelő Jánost).
A 4Mózes 6,22-27-ben találjuk a híres Ároni áldást. Ezekben a versekben Isten megparancsolja Áronnak és papfiainak, hogy áldják meg Izrael népét. A Templom korában a Templomban szolgáló papok kimentek Izrael népéhez, felemelték kezüket és megáldották őket.
A második Templom időszakában a munka megoszlott a különböző papi családok között. Minden család két hétig szolgált a templomban. Keresztelő János családja Abijá csoportjából származott, amely szintén a Templomban szolgált (Lukács 1,5). Apja, Zakariás tömjént áldozott a szentély oltárán, ekkor jelent meg neki Gábriel angyal. És amikor kijött, ki kellett volna mondania az Ároni áldást a népre, de nem tudta megtenni.
1970 óta szokássá vált, hogy különleges alkalmakkor a Siratófalnál elmondják az Ároni áldást. A Cohen vagy Levi vezetéknevű emberek, akiket a Lévi törzs leszármazottjainak tartanak, Ároni áldással áldják meg azokat, akik a Siratófalhoz érkeznek. Páska és szukkot ünnepén szintén elhangzik az áldás. Ezrek jönnek erre az eseményre, hogy az áldásban részesüljenek.
Az áldás szövege így hangzik: « Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!» (4Móz 6,24-26).
Az áldás messiási-prófétai kifejezése annak, amit Isten tesz az emberek megmentéséért. Az áldásban minden cselekmény passzív, vagyis az emberek fogadják a cselekvést, és Isten a cselekvő: Isten megáld minket (Ef 1,3). Megőrzi a szövetséget és megígéri annak fennállását (1Kir 8,23). Ő a világ világossága (1Móz 1,2; Jn 8,12). Békét ad nekünk (Róm 5,1). A 25. versben a könyörület a kegyelem forrása, azt jelenti, hogy Isten megbocsát nekünk ingyen való kegyelméből a megfeszített Jézus Krisztus áldozata által (Róm 3,25).
Az áldás után annak célját is megtudjuk: «Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket» (4Móz 6,27). Isten végtelen szeretetében meg akarja népét áldani, a terve az, hogy megoldja a bűn problémáját a világban, és helyreállítsa a kapcsolatot közte és az emberek között (Jel 3,12).
Az Ároni áldás leírja Isten tevékenységét az emberiség megmentése érdekében, és az áldás átadásának módjában azt a folyamatot látjuk, amelyen a hívő átmegy, hogy megkapja az áldást. A hívő Isten akaratát keresi életében és a vele való kapcsolatot, elmegy a templomba, és felajánlja az áldozatát, várja a bűneinek bocsánatát, és így közeledik Istenhez. Nekünk, keresztényeknek is keresnünk kell Istennek életünkre vonatkozó akaratát. Imában és igéjének olvasásával közeledünk hozzá. Jézus életét adta a kereszten, hogy bemehessünk a szentek szentjébe (Zsid 10,18-23).
Zakariás, Keresztelő János apja kijött a Templomból, arra számított, hogy meghallja saját hangját, és továbbadja az áldást (Lk 1,21-22). Jom Kippurkor a nép a Templom előtt várt, hogy a főpap visszatérjen a Szentek Szentjéből. Hasonlóképpen kell nekünk is várnunk (Hab. 2,1), hogy meghalljuk Isten hangját, és tanúi legyünk visszatérésének.
