A köpönyegforgató Irán
Charles H. Dyer és Mark Tobey
Az Iráni Forradalmi Gárda fregattkapitánya szinte prófétai szavakkal jellemezte Irán és a Nyugat kapcsolatát. Sejjed Ali Khamenei ajatollah elképzelését adta tovább, amely szerint az iszlám felváltja a hanyatló, haldokló nyugati kultúrát, amikor ezt mondta:
«Miközben a nyugati civilizáció hanyatlóban van, az iszlám civilizáció emelkedik fel a szabadság, az igazságosság, az emberi méltóság, az értékek helyreállítása, a valódi függetlenség, az emberek tisztelete, a béke, a barátság, a nyugalom, a biztonság és a világ fejlődésének üzenetével.»
Mi történik tehát Iránban, és miért fontos az számunkra?
A sah és az iráni forradalom, Ruhollah Khomeini ajatollah 1979-es megdöntése óta Irán több mint négy évtizede az iszlám uralma alatt áll. Az Iszlám Köztársaság és az Egyesült Államok kapcsolatát ettől kezdve konfliktusok jellemezték. Az amerikai nagykövetség megtámadása és az iráni túszválság jelentette a kiinduló jelzést. A túszejtés másnapján Khomeini nagy sátánként emlegette az Egyesült Államokat, ezt a címet ma is használják az iráni politikai és vallási körökben.
Irán nyolc évig pusztító háborút vívott Irakkal, amely több százezer iráni katona és civil halálát követelte. Az iráni gazdaságot ért kár majdnem ugyanilyen katasztrofális volt. Egyes becslések szerint a háború 637 milliárd dollárjába került Iránnak. Amikor Khomeini ajatollah végül elfogadta a tűzszünet feltételeit, kijelentette, hogy ez olyan, mintha mérgezett kehelyből ivott volna. Talán az egyetlen olyan elem Iránban, amely hasznot húzott a háborúból, maga az iszlám forradalom. A háború megnövelte a vallási vezetők hatalmát, akik Iránban minden intézmény irányítását átvehették, beleértve a hadsereget is.
Egy kellemetlen probléma
Sok arab ország Irántól való félelemben él. Ez a félelem két kulturális különbségen – a valláson és az etnikai hovatartozáson – alapul. Dél-Irakhoz hasonlóan Iránt is a síita muszlimok uralják, míg a régió muszlimjainak többsége szunnita. Az egyik kommentátor így jellemezte a régiót: A tágabb értelemben vett szunnita-síita konfliktus nagy szerepet fog játszani a Közel-Kelet egészének meghatározásában és a külvilággal való kapcsolatainak alakításában.
De a valláson kívül etnikai konfliktus is van az arabok és a perzsák között. Sadegh Zibakalam, egy iráni értelmiségi az al-Arabiya című lapnak adott interjújában kifejtette a problémát: «Irán azon törekvései, hogy a térségben fölényt szerezzen, kevésbé politikai ambíciókon alapulnak, mint inkább azon a faji indíttatáson, amely az irániakat felsőbbrendűségük bizonyítására készteti.» Ez az etnikai gyűlölet és bizalmatlanság nem újdonság. 1400 évre nyúlik vissza.
Sok arab szerint az irániak arrogánsak, luxuskedvelők, tűzimádók és pogányok voltak, amíg az arabok el nem hozták számukra az iszlám felvilágosult üzenetét. Sok iráni szemében pedig az arabok kulturálatlan nomádok voltak, akik elpusztították az ókori Közel-Kelet nagy iráni civilizációját.
Az iráni forradalom első napjai óta az Egyesült Államok súlyos gazdasági szankciókat vezetett be Iránnal szemben. 2002 januárjában, mindössze négy hónappal a szeptember 11-i merényletek után, Bush elnök Iránt a terrorista gonosz tengelyébe tartozó három állam egyikének nyilvánította. Négy évvel később az Egyesült Nemzetek Szervezete további gazdasági szankciókat vezetett be Iránnal szemben, ha az nem hajlandó befejezni urándúsítási programját.
A gazdasági megszorítások ellenére Irán egyik exportcikke töretlenül folytatta útját: mégpedig a terrorizmus. Irán 1979 óta a terrorizmus és a terrorista csoportok egyik vezető támogatója a világon. 2016 júniusában az Egyesült Államok külügyminisztériuma azt közölte, hogy az iráni állam továbbra is vezető szerepet tölt be a globális terrorizmus finanszírozásában.
Egyezség a Sátánnal
Bár Irán több mint harminc éve az amerikai külügyminisztérium terrorista államokról összeállított listáján szerepelt, az Egyesült Államok 2015-ben példátlan megállapodást kötött ezzel az országgal, amelynek értelmében Irán beleegyezett abba, hogy korlátozza nukleáris programját a kapott gazdasági szankciók feloldásáért cserébe. A megállapodást üdvözölték és támadták, dicsérték és elítélték. Csak az idő fogja eldönteni, melyik nézet a helyes.1
Azt azonban elmondhatjuk, hogy a megállapodás több kockázatot is rejt magában. Az első az a felismerés, hogy cserébe az atomfegyverek fejlesztésének leállításáért Irán váratlan gazdasági bevételekhez jutott, amelyeket a terrorizmus támogatására fordíthat. John Kerry akkori külügyminiszter elismerte, hogy a pénz egy része szinte biztosan terrorista csoportokhoz fog eljutni. – Úgy gondolom, hogy [a pénz egy része] az Iráni Forradalmi Gárda vagy más csoportok kezébe kerül, amelyek egy részét terroristákként tartják számon – mondta.
A nukleáris megállapodás második kockázata az, hogy végül destabilizálhatja a Közel-Keletet. Amerika számos hagyományos szövetségese aggódik az Egyesült Államok közel-keleti fellépései miatt. Azt látják, hogy az Egyesült Államok visszavonul a térségben betöltött vezető szerepétől, elhagyja hagyományos szövetségeseit, és átengedi a közel-keleti vezetést Iránnak. Éppen ezért Izrael, Szaúd-Arábia és Egyiptom elkezdett új potenciális partnereket keresni, hogy támogassák őket Iránnal szemben.
Végül fennáll annak a veszélye, hogy Irán továbbra is nukleáris fegyvereket fejleszt. A tíz vagy talán tizenöt éves késés közel-keleti szempontból nem túl sok. Addig is Irán tökéletesítheti rakétatechnológiáját, és erősebb centrifugákat tervezhet. Vajon a Nyugat rövid távú biztonságot vásárolt azzal, hogy hosszú távú utat kínált Iránnak az atomfegyverekhez? Ez itt a gond. És természetesen ez a rövid távú késedelem azon a feltételezésen alapul, hogy Irán nem akar csalni ennél az egyezménynél.
Konfliktusok a nemzetek között és az irániak igénye
A gazdasági jólét végül átalakíthatja-e Iránt, és remélhetőleg kevésbé harciassá teheti? A gazdasági jólét Szépsége és a szabad, akadálytalan kereskedelem lehetősége más államokkal képes-e civilizált herceggé alakítani a Szörnyeteg Iránt? Úgy tűnik, Nyugaton ez sokak reménye, akik úgy akarják bevonni Iránt, hogy elsimítják az ország durva peremeit, és eltüntetik az éles teológiai sarkokat. Ez egy okos terv – vagy nem más, mint egy varázslatos tündérmese?
Sokan örültek, amikor Irán «mérsékelt» parlamentet választott. Ezt annak jeleként tekintették, hogy Irán reagál a nukleáris megállapodásra, és tompítja szélsőséges életszemléletét. De kevesen vették észre, hogy az új parlament elsöprő többséggel újraválasztott egy őskonzervatív házelnököt, vagy hogy a Szakértők Tanácsa keményvonalas vallási vezetőt nevezett ki annak a csoportnak a felügyeletére, amely a következő Legfelsőbb ajatollahot választja az ország élére. Mint egy bűvész, aki egy pakli kártyát kever, minden rendben valónak tűnik, de végül ugyanaz a kártya bukkan fel a tetején.
Az Iszlám Köztársaság megalakulása óta Irán két fő cél mellett kötelezte el magát. Az első a militáns iszlám, különösen a síita iszlám terjeszkedésének támogatása. A jemeni huthik, a libanoni Hezbollah, az iraki síita milíciák és a szíriai Bassár el-Aszad Irán általi megingathatatlan támogatása ugyanazon az alapokon áll.
Irán második célja Izrael megsemmisítése, amelyet «cionista képződménynek» és «kis sátánnak» neveznek. Sejjed Ali Khamenei ajatollah ezt így fejezte ki:
«Az a hit, hogy Izraelt meg kell semmisíteni, az iszlámhoz való ragaszkodásunk feltétele. …Minden egyes hivatalnokunk felelőssége hangsúlyozni, hogy Izraelt, mint egy rákos daganatot el kell pusztítani.»
Khamenei országos népszavazás kiírását javasolta «Palesztinában», hogy eldöntsék Izrael jövőjét. Terve azonban azt követelte, hogy a legtöbb zsidót fosszák meg szavazati jogától, és így garantálják Izrael Állam megszüntetését. Viszont ezt az úgymond erőszakmentes megközelítést is beárnyékolják azok a szavak, amelyeket Irán egy nagy hatótávolságú rakéta tesztelésekor a lövedékre íratott: Izraelt ki kell irtani!
2015 augusztusában Irán kiadott egy videót, amelyen a muszlim erők megrohamozzák a jeruzsálemi Sziklakupolát. Emellett a nagy nyilvánosság elé terjesztett más háborús játékokat is rendeznek, amelyekben az Iráni Forradalmi Gárda több ezer félkatonai csapata vesz részt. A hadgyakorlat célja a Sziklakupola nagy másolatának elfogása volt. A gyakorlat a «Szent város ellen» címet viselte.
Ha alkalom adódik
Lehet, hogy a világ nem veszi komolyan fenyegetéseit, de Irán nem titkolja ambícióit. Az iráni vezetők fel akarják támasztani a régi Perzsa Birodalmat, mégpedig iszlám stílusban. Irántól a Földközi-tengerig húzódó síita ellenőrzési ívet akarnak létrehozni. Azt remélik, hogy a Közel-Keleten meghatározó muszlim hatalommá válhatnak, és befolyást gyakorolhatnak, sőt, talán még ellenőrzést is hagyományos szunnita riválisaik felett. E cél eléréséhez azonban meg kell találniuk a módját Izrael elpusztításának.
És ezen a ponton Irán vágyai keresztezik egymást a bibliai próféciákkal.
Perzsia utoljára akkor jelent meg a bibliai próféciákban, amikor Dániel próféta bejelentette egy kosként ábrázolt nemzet felemelkedését: «Láttam, hogy a kos szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt» (Dán 8,4). Isten gondoskodott arról, hogy Dániel tudja, milyen királyságról van szó, amely mindössze nyolc éven belül elpusztítja Babilon nemzetét: «Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya» (20. v). De Isten ekkor bejelentette azt a birodalmat is, amely két évszázaddal később elpusztítja a Méd-Perzsa Birodalmat. Egy kecskebak fog jönni nyugatról, megtámadja és elpusztítja a kost. Isten elmagyarázta Dánielnek, hogy a kecskebak Görögország királya (21. v.). És ahogy Isten mondta, Nagy Sándor valóban eljött, és három epikus csatában meghódította a Méd-Perzsa Birodalmat.
Míg Dániel egy olyan perzsa birodalmat jövendölt, amely mára a múlté, Ezékiel próféta beszélt már őelőtte az új perzsa birodalom statisztaszerepéről:
«Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Vesd tekintetedet Gógra a Mágóg országában, Rós, Mesek és Tubal fejedelmére, és prófétálj róla! Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy! Megfordítalak, horgokat akasztok az álladba, kivezetlek téged és egész haderődet, a lovakat és a lovasokat, akik mindnyájan teljes fegyverzetet öltöttek, ezt a nagy sereget, amely nagy és kis pajzzsal és karddal van fölszerelve. Perzsák, etiópok és pútiak vannak velük, pajzsa, sisakja van mindegyiknek» (Ez 38,1-5).
Ma azt mondanánk, hogy Irán csak kis mellékszerepet játszik ebben a jövőbeli drámában, de az ezt követő csata Ezékiel szerint epikus méretű. És a próféta megjövendölte, hogy ezt a még jövőbeli Izrael elleni támadást egy Góg nevű ember fogja vezetni, aki egy többnemzetiségű koalíciót fog összeállítani, amely magában foglalja Perzsia földjét is (5. v.). Az ókori Perzsia a mai Irán.
Az Izrael elleni meglepetésszerű támadásra koalícióját összegyűjtő vezető hadseregében különböző etnikai hátterű emberek vannak. Az Ezékiel 38,5-ben a próféta három különböző csoportról számol be, akik részt vesznek ebben a szövetségben: Perzsák, etiópok és a velük együtt élők, mind kis pajzsokkal és sisakokkal. Ez a három nemzet egy olyan koalíció nyugati, déli és keleti határát képviseli, amelynek fő ereje, mint már megtudtuk, északon van. És ahogy ez a három nemzet velük halad előre, úgy tűnik, csapatokat küldenek, hogy csatlakozzanak az északról jövő fő erőkhöz.
Mi motiválhatja Iránt, hogy egy oroszországi vezetőhöz igazodjon? Irán és Oroszország több évtizede kereskedelmi partner, és Irán katonai felszereléseinek nagy része Oroszországból származik. A két ország stratégiai szövetséges is a Bassár el-Aszad hatalmon tartásáért folytatott harcban Szíriában. Amit nehezebb megérteni, az Irán kapcsolata a koalíció többi országával, különösen a szunniták által uralt országokkal. De a közös ellenséghez való viszonyuk segíthet nekik leküzdeni mély vallási nézeteltéréseiket. Ahogy egy régi szanszkrit mondás tartja: Az ellenségem ellensége a barátom.
Irán Izrael elleni gyűlölete vallási meggyőződés kérdése. Számtalan milliárdot fektettek be terrorszervezetekbe és egyre halálosabb pusztító fegyverekbe, amelyek nagy részét Izrael ellen kívánják bevetni. Irán ismeri korlátait, és tisztában van Izrael erősségeivel is, és ez megakadályozta abban, hogy túl nagy nyomást gyakoroljon Izraelre. De ha Irán valaha is lehetőséget kapna arra, hogy csatlakozzon egy hatalmas koalícióhoz Izrael ellen, vezetői azonnal élnének vele.
Ezékiel megjövendölte, hogy pontosan ezt fogják tenni – ha eljön az ideje.
Részlet a « Nemzetek ütközőpályán», Charles H. Dyer és Mark Tobey (Éjféli Kiáltás, 2. kiadás 2019), 53-60. old.
1 Ma már biztosan kijelenthetjük, hogy a megállapodás megbukott, és Irán, mint várható volt, nem teljesítette a benne foglaltakat.
