A 122. zsoltár felszólít, hogy imádkozzunk Jeruzsálem békéjéért. Amit ez a zsoltár számunkra ma jelent, és amit nem.
Amikor sok évvel ezelőtt családommal Izraelben jártunk, a gólyák éppen akkor tértek vissza a tél után Európába. Gólya rajokat láttunk a Golánon. Sok más vándormadár is nagy csapatokban kel át Izraelen, és ott tart pihenőt. Ugyanakkor az idelátogató emberek, nagyszámú keresztények rajáról sem szabad megfeledkeznünk, akik között olyanok is vannak, akik elveszítik lelki-szellemi józanságukat, és évente mintegy 100 turistát kell kezelni, mert hirtelen prófétának, vagy más bibliai alaknak képzelik magukat, mint például Dávid királynak vagy akár Jézusnak, a Messiásnak.
A józanság hiánya gyakran sokkal korábban kezdődik. Utunk során megálltunk a Tiberias melletti Yardenit jordán keresztelő helyen, ahol a számtalan keresztelő egyike zajlott. A vízből való felmerülése után egy nő hisztérikusan sikoltozni kezdett, mintha érzéstelenítés nélkül műtötték volna. Csak az járt a fejemben, vajon mit gondol a többi turista és a vallásos zsidók, akik szintén szemtanúi voltak ennek a furcsa látványnak. Ilyenkor szégyelli az ember magát azért, ami a kereszténység nevében történik.
Más módon is tapasztalhatók furcsa dolgok. Egyes keresztény közösségek tagjai minden józanságukat elveszítve szinte önkívületi állapotban énekelnek, imádkoznak, ugrálnak, stb. Vannak, akikben Izrael földje és Jeruzsálem városa nagyon különleges, már-már misztikus hatást kelt. Ezt olyan emberként jegyzem meg, mint aki szereti Izraelt és Jeruzsálemet, és nagyon élvezi az ottlétet, mert nagyon fontos számomra az ország és népének üdvtörténeti jelentősége. Az egyik furcsa dolog, amit megfigyeltem, az, hogy az emberek hangosan és mantra-szerűen áldják Izraelt vagy Jeruzsálemet anélkül, hogy valójában tudnák, mit is jelent az áldás. Vagy ott vannak az önjelölt őrök Jeruzsálem falain, akik imádkozva járnak a régi városfalak maradványain, és azt hiszik, hogy egészen különleges lelki gyakorlatot végeznek.
Ebben az összefüggésben említhetjük meg a különböző szuvenírboltokban található matricákat, kitűzőket és egyéb dolgokat, amelyeken a következő felirat szerepel: Imádkozzunk Jeruzsálemért, vagy Imádkozzunk Jeruzsálem békéjéért, stb. A lelki-szellemi és vallási háttér úgy tűnik, nem is jut szerephez. Annak érdekében, hogy egyik vagy másik ponton ne essünk túlzott rajongásba, fontos, hogy józanul ragaszkodjunk Isten Igéjéhez, és folyamatosan vizsgáljuk magunkat az Ő fényében. – Még a jeruzsálemi békéért folytatott imában is.
Bibliai iránymutatás
Amikor bibliai iránymutatásról beszélek, nem szándékozom a témával kapcsolatos összes igehelyet felsorolni, csupán az alapvető elvre szeretnék rámutatni.
Először is a földi Jeruzsálem jelentését kell megértenünk. Tudatosan beszélek a földi Jeruzsálemről, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik Izrael földjéhez és népéhez, hogy ne jusson eszünkbe összetéveszteni a mennyeivel.
Jeruzsálemet először az 1Mózes 14,18 említi Melkisédekkel, Sálém királyával kapcsolatban, aki megáldotta Ábrahámot. A Sálém Jeruzsálem másik neve, ahogy a Zsoltárok 76,3-ban olvashatjuk. Izsák feláldozása egy hegyen történt Mória földjén, ahol később a jeruzsálemi Templom épült (2Krón 3,1). A 2Sámuel 5 elmondja, hogyan hódította meg Dávid Jeruzsálemet. A Templom felszentelésekor pedig a 2Krónika 6,6-ban Isten azt mondja, azért választotta Jeruzsálemet, hogy ott legyen a neve.
A földi Jeruzsálem elválaszthatatlanul kapcsolódik Isten üdvtörténetéhez. Szeretetének és ígéreteinek tárgya, de egyben ítéletének helye is – gondoljunk csak Jeruzsálem elpusztítására Kr.e. 586-ban. és Kr.u. 70-ben a rómaiak által. Jeruzsálem jelentősége az üdvtörténetben az Ószövetségtől a Jézus visszajövetele utáni évezredig terjed. Krisztust Jeruzsálem kapujában feszítették keresztre. És ott történt pünkösdkor Jézus Gyülekezetének születése. A Zakariás 12-14 szerint Jeruzsálem ostroma fogja kiváltani Jézus visszatérését. Megjelenik az Olajfák hegyén, hogy megmentse Izraelt és megítélje a nemzeteket. És végül az Ezeréves birodalomban Jeruzsálem lesz az igazság városa, amelyből Krisztus uralkodik. Oda jönnek a nemzetek, hogy imádják az Urat, és megkapják utasításait. A tökéletes Gyülekezet Krisztussal együtt fog uralkodni a messiási királyságban is.
Mivel Jeruzsálem elválaszthatatlanul kapcsolódik Isten jelenlétéhez, üdvtörténetéhez és ígéreteihez, a zsidók számára mindig különleges jelentőséggel bírt szétszóródásuk idején. Gondoljunk csak a 137. zsoltárra, a Babilon folyói mentén élő száműzöttek siralmára és Sion utáni honvágyukra. Dániel a Jeruzsálem felé néző nyitott ablaknál imádkozott (Dán 6:11). Nehémiás számára a Kr. e. V. században Jeruzsálem, amely az ellenség gúnyolódásának tárgyává vált, nagy szívfájdalmat jelentett. A 122. zsoltár is elválaszthatatlanul kapcsolódik Jeruzsálem üdvtörténeti jelentőségéhez és az Izraelnek adott ígéretekhez.
Az evangéliumokban Jézus tanítása mellett olvashatunk Jeruzsálem ítéletéról és a neki szóló ígéretekről is, melyek Urunk visszatérésével kapcsolatosak. Például a Máté 23,37-39-ben:
«Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!›»
Az újszövetségi levelekben említést találunk a földi Jeruzsálemről annak jövőbeli jelentőségével a Róma 9-11-ben, az Izrael és a Gyülekezet kapcsolatáról, valamint az Izrael jövőbeli üdvösségéről szóló nagy fejezetben. Pál további isteni titkot tár fel a Róma 11,25-27-ben, az isteni üdvterv egy részét, ami addig rejtve volt. Arról beszél, hogy a pogányoknak teljes számban be kell jutniuk, mielőtt Izrael üdvözülhet. Ebben az összefüggésben Ézsaiás prófétától idéz a 26-27. versekben, nevezetesen az Ézsaiás 59,20-21 és 27,9-ből:
«… és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.»
Sion egy másik neve Jeruzsálemnek. Pál összekapcsolja Izrael üdvösségét Jeruzsálemmel. Innen jön a Megváltó, ahogy a Zakariás 12-14-ben olvashatjuk. Bár itt az ige nem említi kifejezetten a Jeruzsálemért folytatott imát, Pál ugyanabba az irányba mutat, mint az ószövetségi próféciák.
A Róma 9. fejezetének eleje is fontos ebből a szempontból. Pál ott beszél a vér szerinti testvéreiért, az izraelitákért érzett fájdalmáról és az ő üdvösségük utáni vágyáról. Ezt nem a szülőhazához fűződő emberi kötődésekkel vagy Izrael Ószövetségben betöltött szerepével indokolja. Inkább a 4-5. versekben Izrael nyolc előjogát nevezi meg, amelyek az ígéreteket is tartalmazzák. Ezekről a kiváltságokról nem múltidőben beszél, hanem a jelenidőben, vagyis az Izraelnek tett ígéretek továbbra is érvényesek, a be nem váltottak pedig még mindig érvényben vannak, így a földi Jeruzsálem és Sion jövőbeli ígéretei is.
Az Újszövetségben nem találunk kifejezett felkérést arra, hogy imádkozzunk Jeruzsálemért és Izraelért. De az Ószövetségből megtudjuk, hogyan viszonyultak a hívők Isten ígéreteihez, hogyan imádkoztak értük, és várták a beteljesedésüket. Ez az imakérés továbbra is érvényes, mert a Jeruzsálemnek tett végső ígéretek még nem teljesültek. Továbbá a Róma 9-11-ben láthatjuk, hogy Jeruzsálem kérdése Pált is foglalkoztatta. Isten jövőbeli cselekedetei Izraellel és Jeruzsálemmel nem olyan dolgok, amelyek iránt egyszerűen közömbösek maradhatunk.
Jeruzsálem Jézus első és második eljövetele között
Akár a zsoltárokban, akár másutt – az ószövetségi hívők ismerték Izrael jövőbeli ígéreteit és e város üdvtörténeti jelentőségét. Éppen ezért soha nem volt közömbös számukra Jeruzsálem, a nagy király városa.
Jeruzsálem az apostolok számára is fontos volt. Ezért röviddel mennybemenetele előtt megkérdezték az Urat, hogy visszaállítja-e Izrael királyságát abban az időben. Bár Jeruzsálemet nem említi az ApCsel 1,7, a város központi jelentőségű Izrael királyságának helyreállítása szempontjából.
Dávid imájában, a 122. zsoltárban, különféle előzőleg beteljesült ígéreteket találunk az Ószövetség történetében. Vegyük például Jeruzsálem megmentését az asszír túlerőtől Ezékiás király idején. Ezek az első beteljesülések magukban foglalják a babiloni száműzetésből való visszatérést is Zorobábel, Ezsdrás, majd Nehémiás vezetése alatt, akik mindannyian a szívükön viselték Jeruzsálem sorsát. Jeruzsálemnek mindig voltak nyugodtabb időszakai, de azok sosem voltak véglegesek. A Dániel 9,26-ban olvashatunk arról a 62 évhétről, amely alatt Jeruzsálem utcáit és árkait újjáépítik. Ez a 62 évhét a falak Nehémiás általi újjáépítésével kezdődött, és a Messiás halálával ért véget, amit Dániel is megjövendölt.
Mellesleg, egy Nehémiás nevű rabbi (nem tévesztendő össze a bibliai Nehémiással) ezt a Dániel-részletet alapul véve a Kr.e. I. század közepén megjövendölte, hogy a Messiás eljövetelének ideje nem lehet távolabb 50 évnél. A Dániel 9,26-nak köszönhetően Jézus első eljövetele valóban előre látható volt.
A jeruzsálemi békéért folytatott ima azért is bírt olyan jelentőséggel az Ószövetség hívei számára, mert a jeruzsálemi béke és nyugalom mindig Isten áldásának jele volt. Ez kegyelmes gondoskodásának és – a 4Mózes 6,24 szavaival élve – Izrael felett felragyogó orcájának kifejezését jelentette. A Jeruzsálem feletti háború és a pusztítás viszont mindig Isten ítéletének jele volt népe felett.
Ebben az összefüggésben egy másik szempont is fontos. Jeruzsálem városa mindig szemben áll az Istennel ellenséges emberiség városaival. Legyen szó Ninivéről, Babilonról, Tíruszról, Rómáról vagy más városokról – a Jeruzsálem elleni támadások mindig Izrael Istene és népe elleni ellenségeskedésből fakadtak. Így a Jeruzsálem békéjéért mondott imában mindig benne van Isten végső diadalának aspektusa is.
Ezzel elérkeztünk a Jézus első és második eljövetele közti Jeruzsálem kérdéséhez. Már idéztük Jézus panasz-szavát Jeruzsálemről, amelynek pusztává, elhagyottá válnak házai, amíg ezt nem mondják: «Áldott, aki az Úr nevében jön!» E jajkiáltás az eljövendő ítéletet vetíti előre, amely Izraelt és Jeruzsálemet sújtja, engedetlensége miatt, és amiért elutasította Messiását.
Ebben a kontextusban idézhetjük Jézus szavait a Lukács 21,24-ből: «Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.»
A pogányok ideje az az időszak, amikor Jeruzsálem és Izrael a nagy világhatalmak kegyének van kitéve. Ezek az idők Jeruzsálem és a Templom Nabukodonozor általi lerombolásával kezdődtek Kr.e. 586/87-ben. És Jézus látható visszatérésével, valamint Jeruzsálem és Izrael ezzel kapcsolatos megváltásával fognak befejeződni. Dániel ugyanezt jövendölte. A Messiás, a Felkent halála után a szentélyt letapossák, vagyis a Templomot lerombolják, mindvégig háború és a pusztítás dúl.
Maga Jézus és Dániel próféta is azt jövendölték, hogy nem lesz béke és nyugalom Jeruzsálemben a Messiás első és második eljövetele között. Ez nem jelenti azt, hogy mindig háborúnak kell lennie. Természetesen lehetnek kisebb csendes időszakok is. De a háború és a pusztítás újra és újra rátör Jeruzsálemre. Ez a 70-es évben kezdődött Jeruzsálem ostromával és lerombolásával Titus római hadvezér által. És ezt követően Jeruzsálemet kétezer éven keresztül ismételten ostromolták és pusztították. Legyen szó a perzsákról vagy a bizánciakról, az iszlám hódítókról vagy a keresztes lovagokról, Szaladinról, a tatárokról vagy a mamelukokról, Dániel próféciája és Jézus szavai ijesztő pontossággal teljesedtek be.
1948-ban az Izrael létezéséért vívott háborúban Jeruzsálem Óvárosát meghódította Jordánia, és az összes helybeli zsidót kiűzték. Végül 1967. június 7-én Izrael visszafoglalta Jeruzsálem Óvárosát a Templomheggyel együtt. Ez még nem jelentette a pogányok idejének beteltét, de ettől a dátumtól kezdve számítható ennek a végnek a kezdete.
Anélkül, hogy spekulációkba bocsátkoznánk, kijelenthetjük, hogy ettől a dátumtól kezdve a világ és az üdvtörténet célegyenesben halad Jézus visszajövetele felé. De Jeruzsálem pusztítása még nem fejeződött be. Gondoljunk csak az 1990-es Templom-hegyi zavargásokra vagy az Al-Aksza-intifáda 2000-es kitörésére, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak Jeruzsálemhez. Aztán ott vannak a támadások és merényletek Jeruzsálemben. De a végső erőszakos támadás még várat magára, amikor az Antikrisztus uralma alatt álló többnemzetiségű haderő megszállja Jeruzsálemet, és látszólag Isten városa ezen a földön a pusztulás szélére kerül. Ezt olvassuk a Zakariás 14,2-ben. Akkor Jézus láthatóan visszatér, megmenti Jeruzsálemet és Izraelt, és megítéli az emberiséget. A Biblia a nemzetek ítéletéről beszél ebben az összefüggésben.
Látjuk tehát, hogy nem lehet igazi béke Jeruzsálem számára Jézus első és második eljövetele között. Ennek meg kell óvnia bennünket minden lelkes felbuzdulástól imáinkban. Imádkozhatunk Jeruzsálem oltalmáért, de mindig abban a tudatban, hogy Jézus visszatéréséig csak egy levegővételnyi szünetről van szó, nem pedig Jeruzsálem végső nyugalmáról és békéjéről. Ennek tudata egyúttal egyértelmű választóvonalat jelent a Jeruzsálem köré szerveződő rajongásig menő, ökumenikus és vallásközi imafelhajtástól.
A Jeruzsálem békéjéért való ima és Jézus visszatérése
Ezzel eljutunk a 122. zsoltárhoz és a hozzá kapcsolódó, Jeruzsálem békéjéért és nyugalmáért való imához. A földi Jeruzsálem békéje és nyugalma csak Jézus látható visszatérésével jön el. Erről az időről beszél az Ézsaiás 66,10.12-13 is:
«Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok! … Bizony, ezt mondja az ÚR: Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot, a népek gazdagságát. Megszoptatnak, karjukon hordoznak, és térdükön ringatnak benneteket. Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást.»
Itt is azokról van szó, akik Jeruzsálemet szeretik, mint a 122. zsoltárban. A Haggeus 2,9 szintén Jeruzsálem jövőbeli békéjéről beszél: «Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek URa, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek URa.»
Itt is Urunk tökéletes áldozatára kell gondolnunk, aki megbékéltetett bennünket Istennel Jeruzsálem kapujában. Ez az alapja Jeruzsálem jövőbeli békéjének a messiási birodalomban, amelyről ez a vers is beszél. Emlékezzünk az Ézsaiás 2-ben és a Mikeás 4-ben Jeruzsálemnek tett ígéretekre és a békére, amely nemcsak a városra és Izraelre vonatkozik majd, hanem az Ezeréves birodalom minden népére.
Láthatjuk tehát, hogy imádkozni Jeruzsálem békéjéért és nyugalmáért nem jelent mást, mint Jézus visszatéréséért imádkozni. Ha ezt a pontot figyelmen kívül hagyjuk, amikor Izraelért és Jeruzsálemért imádkozunk, akkor az imánk nem más, mint üres vallásos szöveg. Mint már említettük, imádkozunk Izrael és Jeruzsálem megőrzéséért itt és most, különösen az október 7-i megrázó események fényében, de a béke kérése Jeruzsálemnek és Izraelnek mindig az eljövendő Úrhoz vezet, aki egyedül képes igazi békét hozni. Ez a külső béke annak a békének a következménye lesz, amelyet Izrael Messiása tökéletes áldozata révén kap.
Általánosságban elmondható, hogy Jézus visszajöveteléért imádkozni olyan dolog, amelyet mi, mint Jézus Gyülekezete Nyugaton, igencsak elhanyagoltunk. Ez túlnyomórészt túlságos jólétünkkel függ össze. A Jelenések könyvében János apostolnak megadatik, hogy láthassa, miként uralkodik a felmagasztalt Krisztus szuverén módon, és hogyan vezeti Isten üdvtervét céljához minden ellenállás ellenére. Ebben a könyvben a sötétség mélységei tárulnak fel az Isten ellen lázadó emberiséggel együtt. De János látja, hogy Isten mindennel eléri célját. A Jelenések 20-ban az Ezeréves messiási birodalomról beszél, a 21. fejezettől pedig az új teremtésről. Mindez elvezeti a Jelenések 22,10-hez, és a Biblia utolsó oldalán az utolsó imához, amelyet a Szentírásban találunk:
«Ámen, jövel Uram Jézus!»
Megkaptuk Jézus visszajövetelének ígéretét, valamint Izrael üdvösségének ígéretét is. De Isten azt akarja, hogy imádkozzunk az Ő ígéreteiért, hogy az Ő céljai a mi céljainkká váljanak.
Talán valaki így gondolkodik: Szép dolog Jézus visszatéréséért imádkozni. De akkor mi lesz a szeretteimmel vagy azokkal az emberekkel, akikkel törődnöm kell, és akik még nincsenek megtérve? – Ebben az esetben egyszerűen így imádkozhatsz: Uram, gyere hamar, de előbb mentsd meg azokat az embereket, akikről gondoskodnom kell, és még másokat is, de kérlek, jöjj hamar!
Legyen szó az október 7-i megrázó eseményekről és azok következményeiről, vagy az elmúlt néhány év összes fejleményéről: Urunk azt akarja, hogy valóban elkezdjünk imádkozni a visszatéréséért. Hogy hamarosan teljessé váljék Gyülekezete, és megváltsa Izraelt és Jeruzsálemet. Hogy újra eljöjjön megítélni a gonoszt és a bűn hatalmát. A jeruzsálemi békéért való imádkozás tehát mindig magában foglalja azt is, hogy Jézus visszatéréséért imádkozzunk, amikor megváltja Izraelt és Jeruzsálemet.
Az Ézsaiás 62,1-ben az Úr azt mondja, hogy Jeruzsálem és Sion érdekében nem hallgat el addig, amíg igazsága nem ragyog, mint a hajnalfény, és üdvössége mint égő fáklya. Zakariás egész könyve Istennek Jeruzsálemért való buzgóságáról beszél. Jeruzsálem az a város, amelyet Isten választott, ez szeretetének különleges tárgya, Jeruzsálem elválaszthatatlan Isten dicsőségétől. Az Izrael és Jeruzsálem körüli utolsó eseményekkel Jézus visszatérésekor Isten felfedi magát az emberiség előtt. Az Ő szent nevének tiszteletéről és az Ő akaratáról van szó, az Ézsaiás 62,6-7-ben az Úr ezt határozottan kinyilvánítja:
«Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön!»
Remélhetőleg most már világossá vált számunkra, hogy a jeruzsálemi falakon álló őrök nem azt jelentik, hogy Izraelbe kell utaznunk valamiféle tevékenységet szervezni a város falain – ami végső soron Urunk akaratával ellentétes. Az őrszemet megtaláljuk Ezékielnél és Habakuknál is, aki a toronyban áll őrséget Isten válaszára várva. Itt minden alkalommal a lelki éberség és a várakozásteljes hozzáállás képszerű hasonlatairól van szó. A Máté 6-ból tudjuk, hogy imaéletünk titkos kamránk csendességében zajlik, és nem egyeztethető össze a színpadias fellépéssel vagy proklamációval.
Kik ezek az őrök, akiknek emlékeztetniük kell az Urat? Az Ószövetségben a próféták végezték az őrállói feladatot. De ma Izraelnek nincsenek prófétái, amíg a Jelenések 11. fejezetének két tanúja meg nem jelenik és Jézus vissza nem tér.
Ki emlékezteti most az Urat a Jeruzsálemnek tett ígéreteire, amíg azok be nem teljesednek? Az egyik igemagyarázó egyszerűen Isten dicsőségben való eljövetelét figyelő embereknek nevezi ezeket az őröket. Másképpen azt is mondhatnánk, olyan emberek, akik Jézus visszatérését várják. És ezek az emberek az elragadtatásig Jézus Gyülekezetét alkotják.
Ahogy mondtam, Isten elválaszthatatlanul összekapcsolta dicsőségét a jeruzsálemi kérdéssel. Jeruzsálem Isten szeretetének különleges tárgya és az is marad. Ezt olvassuk a Zsoltárok 87,1-2-ben: «Szent hegyen alapította az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél.»
Jézus Gyülekezeteként nem lehetünk közömbösek mindaz iránt, ami Isten dicsőségével és különleges szeretetével kapcsolatos. Amikor az Úr egy napon majd örülni fog Jeruzsálemnek és Izraelnek, mi is örülünk vele együtt. Néhány évvel ezelőtt hallottam egy pásztor beszédét, aki többek között ezt mondta: Isten gondoskodik Izraelről, nekünk nincs vele semmi dolgunk. – Ha Isten családjába tartozunk, nem lehet közömbös számunkra egyetlen családtag helyzete sem!
A jeruzsálemi kérdés mindig magáról Istenről szól. Milyen ostobaság azt mondani, hogy ez Isten dolga, és nem ránk tartozik! Az a küldetésünk, hogy imádkozzunk azért, hogy az Úr elérje célját Jeruzsálemmel, és Jeruzsálem hamarosan azzá váljon, aminek Isten szánta ezen a földön.
Ezzel nem azt mondom, hogy csak Jeruzsálemért és Izraelért kell imádkoznunk. Ez az egészségtelen egyoldalúság egyes keresztények körében most is fennáll. Számukra, ha Izraelt és Jeruzsálemet nem említik egy imacsoportban vagy egy imában, akkor az nem ér semmit. Az Újszövetségben sok olyan célt találunk, amelyekért imádkoznunk kell: az evangélium terjesztéséért, az emberek üdvösségéért, a Gyülekezetért és a hittestvérekért, minden emberért, a hatóságokért, Jézus visszatéréséért és egyéb gondokért. Ebbe a spektrumba tartozik az Izraelért és üdvösségéért folytatott imádság is. Ezt az imakérést néha valóban elfelejtjük, mert annyira magunkkal foglalkozunk, hogy szem elől tévesztjük Isten gondjait és céljait.
Összefoglalás
Kezdetben a helytelen rajongásról beszéltem, végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy ennek elkerülése érdekében ragaszkodnunk kell a Bibliához. Először a 122. zsoltár kapcsán készítettünk egy rövid bibliai leltárt Jeruzsálemről. Aztán láttuk, hogy Urunk első és második eljövetele között folyamatosan háború és pusztítás sújtotta és sújtja Jeruzsálemet. És végül megjegyeztük, hogy a Jeruzsálem békéjéért és nyugalmáért folytatott imának mindig Jézus visszatérését kell szem előtt tartania. Ellenkező esetben minden békéért folytatott ima csak üres vallási fecsegés. Csak az eljövendő Úr menti meg Jeruzsálemet és Izraelt, és ítéli meg az emberiséget. A Jeruzsálemre vonatkozó utolsó ígéreteit a messiási birodalomban fogja valóra váltani.
És végül láttuk, az Úr azt szeretné, ha folyamatosan emlékeztetnénk Sionnak tett ígéreteire mindaddig, amíg elhozza Jeruzsálem földi dicsőségét.
Imádkozzunk tehát Jeruzsálem békéjéért – mert ez mindig a Jézus visszajöveteléért való imádság is egyben, ahogy a Jelenések végén olvassuk: «Igen, jöjj, Uram Jézus!»
