Annak a tannak kritikai vizsgálata, amely szerint a Gyülekezet helyettesítette Izraelt, és azoknak az igehelyeknek értelmezése, melyek az ún. szupercesszionizmus (behelyettesítő teológia) ezen álláspontját cáfolják. 1. rész
A Biblia több helyen is beszél arról, hogy Izráel népét az Úr vissza fogja vinni saját országába. A következőkben néhány példát fogunk felsorolni erre vonatkozóan, és az 5Mózes 30,1-6-tal kezdjük, ahol stratégiai kijelentést olvashatunk Istennek Izraellel kapcsolatos terveiről:
«Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyekhez elűzött Istened, az ÚR, és ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és fiaiddal együtt teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked, akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az ÚR, könyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt Istened, az ÚR. Ha az ég széléig űzött is el Istened, az ÚR, még ott is összeszed, onnan is elhoz, és bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban megszaporít mint atyáidat. Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az ÚR, szeretni fogod Istenedet, az URat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz.»
Ez a prófécia nagy vonalakban leírja Izrael jövőjét. Isten drámai módon kiszabadította népét Egyiptomból, és törvényt adott nekik. Az 5Mózes 28–29-ben Isten felsorolja azokat az áldásokat, melyekben Izráelnek része lesz, ha engedelmeskedik Isten parancsainak, és azokat az átkokat, amelyek engedetlenségük következményei lesznek. Ezek után Isten Izráel jövőjéről beszél. A nemzetek közé való száműzetésük után eljön az idő, amikor Izráel megtér Istenhez, és Isten megfordítja sorsát. Ebbe beletartozik Izráel lelki üdvössége (Isten körülmetéli szívedet) és visszatérése atyáinak földjére. Röviden, Isten megígéri Izráel népének, hogy a száműzetés időszaka után megmenekülnek, és visszatérnek az ígéret földjére.
Néha azt állítják, hogy az országra vonatkozó ígéret teljesen beteljesedett Józsué napjaiban, a Józsué 21,43-45 szerint. Ebben a részben azt olvassuk, hogy «egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett». A Józsué 21,43-45-öt azonban az 5Mózes 30:1-6-ban található átfogó ígéretekkel összefüggésben kell értelmezni. A szövegrész Isten hűségéről tanúskodik Kánaán meghódításának első szakaszában, de nem utalhat az ország ígéretének végső beteljesedésére, mert akkoriban Izrael még nem volt átok alatt, és még nem volt szétszórva a világ országaiba – ez olyan esemény, amelynek Izrael megváltása és helyreállítása előtt kell megtörténnie. Isten terve Izraelnek az ígéret földjére való visszatérésére később megerősítést nyer a Jeremiás 16,14-15-ben:
«De majd eljön az idő – így szól az ÚR -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, hanem azt, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam.»
Évszázadokkal a Józsué 21 eseményei után, a nyilvánvaló engedetlenség idején, Isten megígéri, hogy Izráelt visszahozza földjére, arra a földre, amelyet atyáinak adott. Izráel jövőbeli visszatérése saját földjére itt ahhoz a szövetséghez kapcsolódik, amelyet Isten Ábrahámmal és Izráel pátriárkáival kötött.
Az 5Mózes 30,1-6 üzenetét sok más igehely is megerősíti. Így az Ezékiel 36,22-30 szerint a szétszórattatás ideje után Izraelt ismét visszaviszi az Úr saját országába:
«Ezért mondd ezt Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok. Megmutatom, hogy szent az én nagy nevem, amely gyalázatos lett a népek között, mert gyalázatossá tettétek közöttük. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR – így szól az én URam, az ÚR -, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok. Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre. Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotoktól. Parancsolok a gabonának, megsokasítom, és nem hozok rátok éhínséget. Megszaporítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy ne csúfoljanak többé benneteket éhínség miatt a népek.»
Az Ezékiel 37,21-28 is Izrael újra helyreállítását ígéri: «…így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre. Egy néppé teszem őket abban az országban, Izráel hegyein, és egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött. Nem lesz többé két nép, és nem szakadnak soha többé két királyságra. Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. Akkor az én törvényeim szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik. Abban az országban laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyben őseitek is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik örökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre. Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek. Örök szövetség lesz az. Letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig közéjük helyezem örökre. Hajlékom náluk lesz, Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre.»
Hasonló üzenetet találunk a Jeremiás 30,1-3-ban: «Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked! Eljön az idő – így szól az ÚR -, amikor jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát – mondja az ÚR -, és visszahozom őket arra a földre, amelyet őseiknek adtam, és birtokba fogják azt venni.»
Sok más igehelyet is idézhetnénk, melyek Izrael helyreállítását hirdetik meg, így például az Ézsaiás 66,22-ben így szól Isten ígérete: «Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az ÚR -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is.» A Jóel 4,20 szerint pedig «Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre.» A Zofóniás 3,20-ban ezt olvassuk: «Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat! – mondja az ÚR.» Ha összehasonlítjuk ezeket a szövegeket, és másokat is, melyek a helyreállítás támájával foglalkoznak, bizonyos párhuzamokat találunk:
1. Izrael újra helyreállítása ugyanúgy jelenti lelki-szellemi megváltását, mint a fizikai áldásokban való részesedését, valamint az ígéret földjének birtokba vételét.
2. A helyreállítás ígérete nem Izráel nagyságán és érdemein alapul, hanem Isten kegyelmén és örök, igaz lényén.
3. A helyreállítás ígérete majd csak Izrael engedetlenségének ideje után teljesedik be.
Ezekből és sok más igehelyből világosan kitűnik, hogy Izrael helyreállítása az Ószövetség fő témája és a bibliai tanítás nélkülözhetetlen része. Tartózkodnunk kell tehát az ellenkezőjét mondó nézőpontoktól, különösen azért, mert nincsenek olyan újszövetségi szövegek, amelyek kifejezetten visszavonják vagy újraértelmezik az ószövetségi ígéreteket.
Izráel népének jövője azonban nemcsak az Ószövetség témája. A Róma 11,26 szintén megerősíti, hogy Izraelnek a jövőben nemzeti megváltásban és helyreállításban lesz része – «…és így üdvözülni fog az egész Izráel». Blaising és Bock megállapítják: «Az így módhatározószót [gör. houtos] a Róma 11,26-ban ilyen módon kellene fordítani, ami azt jelzi, hogy Izráel megváltása (és ez a szövegkörnyezet fényében kétségtelenül az egész nemzetet jelenti) pontosan úgy fog megtörténni, ahogyan a próféták megjövendölték.»
Mivel a Róma 9–11-ben Izráel további tíz említése az etnikai népre vonatkozik, a 11,26 kijelentése, hogy üdvözülni fog az egész Izráel, értelemszerűen az egész népet jelenti. Johnson ezt írja: «Exegetikailag és teológiailag rendkívül valószínűtlen, hogy az Izráel kifejezés, amelyet a Róma 9-11 teodiciájában tízszer használ a nemzetre utalva, most hirtelen, magyarázat nélkül a kiválasztott zsidókból és pogányokból álló spirituális Izraelre utaljon.»
A Róma 11,27-28 összekapcsolja Izráel üdvösségét és helyreállítását az új szövetség ígéretével, ami az Ószövetségben olvasható. Burns ezt írja: «Pál szerint úgy tűnik, hogy a Messiás eszkatologikus visszatérése az az időpont, amikor Isten szuverén módon megerősíti az új szövetség ígéretét.» Kaiser a Róma 11,27-ben további utalást lát Izráelnek saját földjére való visszatérésére: «Újra eszünkbe jut az ország ígérete és a sors, amelyet Isten kezdettől fogva adott népének, Izráelnek. Ez az ígéret még az új szövetség bejelentésével is azonos kontextusban van (Jer 31,31-34; vö. 35-40. v.)!» A Róma 11 tehát bizonyíték Izrael különleges jövőjére. Blaising felteszi a kérdést és válaszol is: «Megalapozott-e az Izrael jövőjébe vetett hit? Igen, mert Isten hűséges ígéretéhez. Igen, mert az Úr kijelenti: ‹Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!› (Mal 3,6). Igen, ‹hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok› (Róm 11,29).» Cranfield írja: «Nyilvánvaló, hogy Pál az egész Izráel nemzetének helyreállítására gondolt egy eszkatologikus esemény formájában az idők végén.»
Annak a nézetnek, hogy a Róma 11,26 Izráel népének jövőbeli üdvösségéről beszél, számos támogatója van a kommentátorok és a keresztény teológusok körében. Véleményem szerint ez kifejezetten a keresztény közösség történelmi nézete. Ebben a szövegben semmi sem cáfolja azt az ószövetségi elvárást, hogy Izrael helyreálljon. A Róma 11,27 összekapcsolja az új szövetség ószövetségi ígéreteit Izrael üdvösségével, amint azt az előző vers említi (11,26). Ez azt jelezheti, hogy az egész új szövetség, beleértve a megígért fizikai áldásokat is, a jövőben Izrael népéé lesz. Röviden, a fő ok, amiért hiszünk Izrael népének újra helyreállításában, az a tény, hogy a Biblia ezt tanítja.
Részlet a «Helyettesítette-e a Gyülekezet Izraelt?» című könyvből, Michael Vlach, 238-243. old.
