Az igazi hit igazi bölcsességben nyilvánul meg
Jakab levelének értelmezése, 7. rész: Jakab 3,13-18. A felülről és alulról jövő bölcsességről, és arról, hogy az igazi bölcsesség hogyan nyilvánul meg a viselkedésben.
A bölcsesség annyira fontos Isten számára, hogy a 66 ihletett bibliai könyv közül 5 beszél bölcsességről, ezért úgynevezett bölcsességirodalomként foglalhatók össze: Jób, Zsoltárok, Példabeszédek, Prédikátor és Énekek éneke. Pálnak annyira fontos volt a bölcsesség, hogy két feljegyzett imájában is ezért fohászkodott: «szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt» (Ef 1,16-17; Kol 1,9). Végső soron a bölcsesség olyan fontos téma volt Jakab, a korai jeruzsálemi gyülekezet vezetője számára is, hogy a Szentlélek ihletésére megírta a bölcsesség himnuszát.
A bölcsesség himnuszát? Igen, Salamon szerelemről írt himnusza, az 1Korinthus 13 szeretethimnusza mellé felsorolhatjuk a bölcsesség himnuszát is a Jakab 3,13-18-ban, ahol megtudjuk, 1) hogy miről ismerhető fel a bölcsesség, 2) hogy létezik egy földi, testi, ördögi, és 3) egy felülről jövő bölcsesség. Ugyanakkor Jakab részletesen ismerteti mindkét bölcsesség motivációját, jellegét és kihatásait.
Először is felvetődik a kérdés: Mit ért Jakab a bölcsességen? Pál az 1Korinthus 1,22-ben szintén említi a bölcsességet: «A görögök bölcsességet keresnek…» Görög-pogány kontextusban a bölcsesség gondolatának sok köze van az önállóan tanult, elvont tudáshoz és a filozófiai felismeréshez. A Wikipédia kifejti, hogy a bölcsesség rendkívüli mentális mozgékonyságról és függetlenségről tesz bizonyságot. Lehetővé teszi birtokosa számára, hogy szisztematikusan gondolkodjék dolgokról (bölcs belátás, bölcs döntés, bölcs ítélet), amire a kevésbé alapos gondolkodású átlagember nem képes.
A héber-zsidó gondolkodásban azonban a bölcsesség elsősorban a helyes élethez való gyakorlati és erkölcsi belátáshoz kapcsolódik. Ez kizárólag a mindenható Isten és az Ő igéjének ismeretén alapul. Ahogy J. Schneider mondja a Wuppertali tanulmánybibliában, ez «Isten ajándéka, hogy az ember helyesen ítélje meg az élet dolgait, és összefüggéseikbe való okos betekintéssel Isten akarata szerint alakítsa azokat.»
Ezt látjuk a Jakab 3,13-ban: «Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?» A «bölcs és értelmes» kifejezés az Újszövetségben csak itt fordul elő, az Ószövetségben azonban többször is, például az 1Királyok 3,12-ben, ahol Isten így szól Salamonhoz: «…olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem.» Ez válasz az 1Királyok 3,9-ben elhangzott imára.
Jakab levelében a hit próbájáról olvasunk. A próbák ás támadások során válik el, hogyan reagálunk Isten Igéjére, hogyan gondolkodunk, beszélünk és cselekszünk. A Jakab 3,13-18 azt mutatja, hogy a helyes gondolkodás és beszéd csak akkor bölcs bibliai értelemben, ha ennek megfelelően cselekszünk és élünk.
Miről ismerhető fel a bölcsesség?
«Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?» (Jak 3,13).
Mindenki szeretne bölcsnek és értelmesnek bizonyulni, a következő vers arra is rámutat, miként érhetjük ezt el: «Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!»
Arnold Fruchtenbaum írja: «A bölcs fogalmát kifejező görög szó jelentése erkölcsi belátás; ez az élet gyakorlati területein való döntési képességre vonatkozik […], és magában foglalja a tudás szempontjait is. […] A görög szó, ami értelmest jelent […] a szakértő tudására, egy olyan szakember készségére utal, aki egy speciális helyzetben átfogóbb tudást nyújt.»
Bibliai értelemben csak az tekinthető bölcsnek, aki felismeri a helyes cselekvést, megfelelően érzékeli a helyzetet, és végül ennek megfelelően cselekszik. Az igazi bölcsesség tehát a szeretettel való körültekintés. Bölcsességünk nem tudásunkban, éleslátásunkban, okosságunkban mutatkozik meg, hanem csak jó magatartásunkban. A jó azt jelenti: nemes, szép és vonzó. Ilyen példaképnek kell lennünk!
A bibliai mérce annyira különbözik a világitól, ahol pontosan az ellenkezője érvényes annak, amit Jakab mond: «Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz» (vö. Mt 11,29). Az érvényesülési kényszer és a kevélység abszolút összeegyeztethetetlen a bibliai bölcsességgel.
A földi, testi, ördögi bölcsesség – az alulról jövő bölcsesség
«Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található» (Jak 3,14-16).
Mindig a szív a motivációnk forrása. A nem felülről jövő bölcsességet egyrészt a keserű irigység motiválja: vagyis éles, durva, kelletlen hozzáállás, ami szerint a másiknak semmi siker sem jár. Másrészt az önzés: önző ambícióról, érvelésről szól; a saját érdekek érvényesüléséről – bármi áron.
Jakab olyan zsidóknak ír, akiknek féltékeny, veszekedő és önmagukat felmagasztaló viselkedését ki akarta javítani. De ma talán más a helyzet? Mi is hajlamosak vagyunk átvenni a világi bölcsesség és a világi tanácsok által befolyásolt magatartást, és nem vesszük észre, hogy a kapzsiság és a pusztító rivalizálás alakítja gondolatainkat és tetteinket. Aki kereszténynek vallja magát, és ilyen életmódot folytat, az önmagát dicsőíti, arrogáns és felsőbbrendűséget mutat másokkal szemben. De ezzel meghazudtolja az igazságot.
Az igazság itt nem akármilyen igazságot jelent, hanem az evangélium és az újszövetségi tanítás világos igazságát. Az igazi bölcsesség nem választható el ettől az igazságtól (vö. Jn 14,6). Jakab levelének akkori címzettjei eltértek ettől az igazságtól.
« Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi» (Jak 3,15).
Itt csökkenő sorrendben jelennek meg az alulról jövő bölcsesség jellemzői: a világ természete földi, az ember testét az emberi szellem uralja, nem Isten Lelke, és a Sátán befolyása alatt áll. Jakab kendőzetlenül felfedi az ilyen bölcsesség szörnyű következményeit:
« Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található» (Jak 3,16).
Jellemünknek ez a torzulása minden rossznak az oka. És emlékeztet bennünket az ördög legősibb bűnére: a féltékenységre és a gőgre. A rendetlenség viharos anarchiát, zűrzavart és káoszt jelent (vö. Gal 5,19-21). Ez az alulról jövő bölcsesség gyümölcse. És ezért szögezi le Pál az 1Korinthus 3,19-ben: «E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt.»
Valójában elképesztő, hogy minket, Isten gyermekeit, ilyen könnyen lenyűgöz ennek a világnak a bölcsessége… Ez a bölcsesség, ami homályos, összezavart, tisztátalan. A felülről, mennyből jövő bölcsesség viszont nemcsak megvilágosít, hanem megszentel és meg is tisztít egyben.
A felülről jövő bölcsesség
Micsoda örömteli, bíztató ellentét: « A felülről való bölcsesség először is tiszta …» (Jak 3,17).
Ez a másik bölcsesség felülről származik, tehát természetfeletti, a mennyből jön, a Szentlélek hozza létre, és Isten ajándéka: «…minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása» (Jak 1,17).
Az igazi bölcsesség forrása nem erényeinkben vagy tanulási képességünkben rejlik, hanem egyedül Istenben. Motivációja tehát tiszta, szeplőtelen és valódi, mert ez a bölcsesség Istentől származik. Tiszta minden földi, testi és démoni dologtól. Vajon a mi motivációnkat a másokkal való kapcsolattartásban szintén a tisztaság, a becsületesség jellemzi? «A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek» (Péld 2,7).
Jakab a következőképpen írja le az isteni bölcsesség hétszeres jellegét a 17. és 18. versben – és tegyük fel magunknak a kérdést, vajon ez a mi jellemünkre is vonatkozik-e:
1. Békés, nem akar vitatkozni. Elősegíti a békét, de soha nem a tisztaság rovására.
2. A felülről jövő bölcsesség kedves, barátságos, szelíd, jóindulatú, figyelmes.
3. Meghallgat másokat, nyitott a kritikára és a javaslatokra, engedékeny és figyelmes, nem fölényeskedik, és alázatos.
4. Telve van irgalommal, együttérzéssel a szegények, gyengék, betegek és szenvedők iránt. Elnéző mások tökéletlenségei iránt.
5. Cselekedetei nyomán jó gyümölcsök teremnek, tetteivel és szavaival Istent dicsőíti.
6. Pártatlan, előítéletektől mentes.
7. A felülről jövő bölcsesség mentes a képmutatástól, őszinte.
Összefoglalás
Tehát az igazi bölcsesség szeretetteljes okosság. Látjuk-e, hogy a mennyei bölcsesség mennyire különbözik a földi bölcsességtől? – Ennek a bölcsességnek neve van. Hisz mindezzel a mi Urunk Jézus Krisztus jelleme rajzolódik ki, aki maga a Bölcsesség! «Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá» (1Kor 1,30).
Amikor ez a bölcsesség, Jézus Krisztus, formálja jellemünket, érvényesül az igazság, és akkor látjuk a Jakab 3,18-ban leírt dicsőséges eredményét: « Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.»
Ugyanis érvényessé válik a Galata 6,7-ben leírt elv: «Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.»
Feltehetjük a kérdést, milyen hatást fejt ki a mi bölcsességünk, milyen bölcsességről tanúskodik életünk és viselkedésünk. Fritz Grünzweig a Jakab leveléhez írt kommentárjában a következőképpen foglalta össze témánkat:
«A bölcsesség, amelyre Jakab gondol, nem az emberben keletkezik, és nem is embertől származik. A bölcsesség nem az élettapasztalat közvetlen eredménye. Ez nem életkor kérdése, hanem Istenhez való viszony. A bölcsesség felülről jön, és felülről is lehet kérni.»
Mit ér a tudás az embernek, ha nincs igazi bölcsessége?
«Gonoszságodban bíztál, azt gondoltad, hogy nem lát senki. Bölcsességed és tudományod félrevezetett, amikor ezt gondoltad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!›» (Ézs 47,10). Fogadjuk meg Salamon tanácsát a Példabeszédek 4,5-7-ből:
« Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük! Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged! A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!»
Fredy Peter
